Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. MÉREI GYULA: A babilóniaiak és asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére
sok. A hold- és napfogyatkozásoknak különösen nagy fontosságot tulajdonítottak. PL: „Ha a hold sziván (május—június) hó 1. és 30. között el sötétedést mutat, akkor a termés visszamarad", vagy ha „a hold 1. és 28-a között azonos küllemű, akkor ez Szíriára baljóslatú jel" (W. A. I.; III. 51, 2). Minden eseményben isteni előjelet kerestek, ha bizonyos színű kutya tévedt a királyi palotába, akkor a kutya színéből tűzvészre, betegségre vagy halálra következtettek. A jóslások egyes fajai közül a serleg- és olaj-jóslást (az olajcsepp lesüllyedésének viselkedése), valamint az álomjóslás jut gyógyászati (betegség — prognózis) jelentőséghez. Marduk és Zarpanitu templomaiban történt alvások (incubatio) szintén a jóslással, illetve gyógyulással voltak kapcsolatban. Igen elterjedt volt a máj-jóslás (hepatoskopia) ; az áldozati állat májának és belső részeinek kóros elváltozásai a legkülönfélébb jóslatoknak képezték alapját. Jóslási előjelekre következtettek emberi és állati torzók születéséből is. A jóslások, valamint az a félelem, hogy megsértik az istenség akaratát, súlyos tilalmakat eredményeztek. Bizonyos hónapok vagy napok (minden hónap 7„ 14., 21., 28. napja) már eleve mint szerencsétlen szerepel. Ilyen napokon, mint például eluT hónap (augusztus—szeptember) 7. napján (Marduk és Zarpanitu házassági ünnepén) a király ne üljön trónra, ne lépjen kocsira, de az orvos se nyúljon beteghez. Ezeknek a ..kedvezőtlen napoknak" felfogása nyilvánul meg a középkori „érvágó naptárak 1 " előírásaiban (dies fausti et infausti). Ezzel azonban a Mardu7-c-papok a király és polgárság cselekedeteit, sőt sokszor cselekvő képességét is, tevőlegesen befolyásolhatták és ezért Babilóniában olyan nyílt vetélkedés, mint amilyen például Egyiptomban az Amon-papok és IV. Amenhotep fáraó között (a monotheista Eton-vallás megteremtése) mutatkozott, egyáltalában nem fordult elő. Már Lenormantnak feltűnt, hogy a sumér és finn mitológia igen sok rokonvonást mutat. Ebből a két nép közös eredetére következtetett, amit filológiai vonatkozások is igazolni látszanak. Valóban több finn, sőt magyar szó eredete talán sumér
