Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

A két levél időszerű újból akkor lesz, amikor az emberek a. XVIII. század derekán kételkedni kezdenek a sárkányban, nem hisznek természetfölötti tulajdonságaiban, egyáltalán a józan értelemmel össze nem egyeztethető, mesebeli állatnak tartják. Ekkor következik be a fordulat. Most már nem Hain személyének súlya, tudományának tisztelete kölcsönöz a leveleknek hírnevet, mindezt az idő régen közömbösítette, hanem a csontmaradványok leírása és illusztrációja emeli ki a két levelet az irodalmi tömegsírból. Ez a „tartalom", ami nem olvadt belé az időbe és a tudomány műhelyeinek szellemi erjedésében a valóságra ébreszti az új nemzedékek legjobb szakembereit. Ilyen csodálatos erő rejtőzhet némely elavultnak vélt, feledésbe merült műben. Harmadízben a mi nemzedékünk kutatói vették kezükbe a. leveleket. Most már a szöveggel nem sokat törődtek, hanem a tudomány és az irodalom mérlegére a sárkánymaradványok egykorú metszeteit tették. Ezeket a „meghökkentő modernséggel" átitatott rajzokat, amiknek segítségével nemcsak azt lehetett eldönteni, hogy az ábrázolt csontok valóságban élt ősállatoknak a maradványai voltak, hanem az is bizonyos, hogy az egész világ szakirodalmának első olyan Ősmaradvány ábrázolásai, amelyeknek alapján az állatfaj tisztán és biztosan felismerhető. Most hát megint büszkék vagyunk a levelekre, megint fémjelezzük és idézzük, ha alkalom nyílik rá. Eperjes Hain idejében A XVII. század orvosa természettudományos képzettségével akárhányszor kiemelkedett a korabeli tudósok közül. Felvilágosult volt, s felvilágosultságát részben a természeti tapasztalatokon alapuló megfigyeléseinek köszönhette. Gyakran jutott kiemelkedő társadalmi szerephez. Eperjesen, Hain városában, a XVII. század második felében, Weber János orvos és gyógyszerész volt a városbíró, aki szegény sorból, maga erejéből került az előkelő állásba. Egykori feljegyzések szerint saját költségén orvos-gyógyszerészeti iskolát tartott fent Eperjesen, s a kor nevesebb tudósai gyakorta rendeztek házában összejövetelt