Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

az érdekesebb és fontosabb tudományos kérdések megvitatására. Ez már nemcsak az orvostörténet számára fontos adat, hanem az általános természettudományok fejlődése szempontjából is jelentős. Sokan fordultak meg Weber házában, mert barátsága és támogatása, különösen eleinte, értékes a szerényebb körülmények között élő tudósok, tanárok, orvosok és gyógyszerészek számára. Főurak barátja, komája, udvari orvosa és bizalmasa. Bejáratos a bécsi udvarba is. Több ízben részt vett udvari ünnepségeken. Igaz, hogy a „felsőbb körökkel" való barátkozás lett a veszte, mert őt is meggyanúsították a Wesselényi-féle összeesküvéssel. Hain működése idején, 1670-ben a nagyravágyó, nyughatatlan embert fogságra vetették, vagyonát elkobozták. Családja szétzüllött, fia eltűnt. Csak évek múltán szabadult ki, de 1683-ban bekövetkezett haláláig, bár egy időre újból megválasztották bírónak, megtört, erélytelen ember maradt. Kossuth Lajos édesanyjának, Weber Saroltának ő volt a szépapja. Több műve jelent meg s több kiadatlan kézirat maradt utána. Weber Lectio princípium című, Lőcsén 1665-ben megjelent könyvében az arcképét oly sok növényfaj virágával és termésével díszítette, hogy botanikusaink külön munkát szenteltek a növények ismertetésének. Egy másik könyvében az eperjesi sebészt munka közben ábrázolta, felszerelt, korabeli helyiségben. A metszet 1620-ban készült, de Weber csak 1662-ben közölte. Ebben az időben az ország tele volt orvosilag ellátatlan tömegekkel s betegség esetén reménytelen sorsú egyénekkel. Amint Pápai Páriz Ferenc mondotta: „Vidéken hamarább taiál segítséget a beteg barom, mint a beteg ember." Szegényebb vármegyék egész területén nem akadt orvos. Csak a Felvidék nagyobb városaiban, Lőcsén, Bártfán, Kassán és Eperjesen, volt rendszerint megtelepedett orvos és gyógyszerész, illetőleg városi gyógyszertár. A törökdúlás, majd a kuruc—labanc világ századaiban az orvostudomány idehaza súlyos fejlődési zavarokkal küzdve, alig tarthatott lépést külfölddel. De azért orvosaink között akadt nem egy európai nevű szakember, irodalmunkban pedig jó egynéhány elismert és kiváló szak-