Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

JOHANNES PATERSONIUS HAIN Irta: dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS (Budapest) K

ét kinyomatott levél fekszik előttünk. Johannes Patersonius Hain írta őket s megjelentek 1672-ben. Amit Hain személyéről tudunk, az nem sok, néhány mondatban rögtön elmondhatjuk. Amit azonban a két levél árul el nekünk s amiért ma is érdekesek és értékesek, az megéri a figyelmünket. Ezek az alig néhány lapra terjedő levelek a szakirodalomban magános, szinte rejtőzködő életet élnek. Időnként előtűnnek, megmutatkoznak arról az oldalukról is, amit az elődök még nem vehettek észre, azután megint feledésbe merülnek. Pedig ezeket a leveleket írójuk egyszerű híradásnak szánta s nem időről időre, a könyvek külön sorsának törvénye szerint felbukkanó halhatatlan írásoknak. Nem tökéletes tanulmányok ezek, aggályos gonddal megtervezett és a szakemberi lelkiismeret mértékével ellenőrzött dolgozatok. Mi érdekelte Haint és barátait? A kárpáti barlangok eleven sárkányainak híre, a nagyszerű leletek ritkasága, a híradásban kínálkozó páratlan tudományos szenzáció. Tökéletesen belé illenek a XVI. és XVII. század orvosainak és természetvizsgálóinak mesterségbeli műhelyforgácsait és a céhélet pletykáit tárgyaló feljegyzései közé. Az orvosi irodalom a leveleket másfél évszázadig úgy tartja nyilván, mint rendkívüli híradást Európa távoli, sötét részeiből, meglepő közleményt a sárkánykoponyákról, fogakról, karmokról és félöles csontokról. Amíg mindezt alkudozás nélkül elhiszik, addig a híradás eredeti szellemében él az irodalomban és az időben, sőt megszokottá válik, amit mond és lassan feledésbe is merül.