Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Prof. RÉTHELY ANTAL: „Jegyzések a Choleráról"

Körülöttünk ki ütvén magát a Cholera, a Népet leg jobban el ijjesztette az a vad Parantsolat, melly szerént sok hejeken, némelly Durva, Obsitos Katonákat, vagy Czigányokat, Siványokat az Elöljáróság meg fogadván, ezekkel nagy Gödröket ásatott; és ezek a Cholerába fetrengőket, haldoklókat erővel el vivén, azonn gödrökbe rakásostól hányták, temették, hirtelen, ugy hogy azt lehet mondani, hogy azok közt találkozott volna még ollyan, aki meg éledt volna. Többnyire sehol, temetés, harangozás, Isten tisztelet nem tartatott, a Papok el zárkóztak házaikba, senkit magokhoz bé nem botsátottak. Ezenn s több illy éneken a Kenderesi Nép előre el rémülvén, minthogy mi magunkba hagyattunk tehát mi ketten T. Plébánus Nóvák János Úrral, ezenn rendeléseket tettük, és mind a ketten ki is publicáltuk: l-o. az Oskolás Gyermekek haza eresztődtek, és addig tanítás nem lessz, mig a Cholera el nem múlik. 2. Az Isteni tisztelet mindenkor rendesen fog tartódni, Hétköznap bent a Templomba, Vasárnap pedig kivül a szabad ég alatt, kivül tartódnak a Halotti Prédikátziók is. 3. A Halottak rendesen, valamint eddig el fognak temetődni, úgy a mint kiki akarja, a Harangozás is meg lészen. Ezenn kivül fel olvastuk a Nép előtt, a T. Vármegye azonn rendelését, hogy miképpen kell a betegekkel bánni; meg intettük őket, hogy senki a Magisterium Bismuthit, a Chlor Meszet be ne vegye, mivel azok mérgesek, intettük bátorítottuk a Népet, segittségünket, tanáts adásunkat ajánlottuk mind azoknak, valakik hozzánk fojamodnak; meg mondottuk azt is, hogy a betegektől ne féllyenek, mert a Cholera nem ragadó nyavaja, vidáman légyenek, kivált, a haragtól, búsulástól, meg ijjedéstől oltalmazzák magokat. Minthogy pedig a Cholerába hasznosnak tartatott, a jó Borral, Pájinkával, Etzettel való élés; ezt Árendás Ns Rósa Constantin Ur meg igérte, hogy a szegényeknek, vagy akiknek Pénzek nincs az egész Cholera ideje alatt Hitelbe fog adatni. Én a magam régi természeti szokásomon semmit sem változtattam, ugy éltem a mint az előtt, t.i. Reggel Etzetbe meg mosdottam; idő múlva egy kevés kenyeret ettem, erre Délig tiszta vizet ittam, Délbe ebédeltem, Bort ittam, estve hasonlóképpen. Kommendálták ugyan nékem reggel a Pájinkát, de mint hogy azt soha életembe nem ittam, tehát most is tsak a reggeli Viz ital mellett maradtam. Már most többet nem irok, külömben is közöttünk van már a Cholera, ha az Isten meg tart, majd meg irom, mi lett ennek a kimenetele. 5* - 4|6 67