Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Prof. RÉTHELY ANTAL: „Jegyzések a Choleráról"

minden jelenségek nagy mértékbe meg nem jelennek, és a beteggel jól bánnak, tsak annyi vagy több kigyógyul belőlle, mint a mennyi meg hal. Rend szerént úgy tapasztallyuk, hogy az elerőtlenedett öregek, a sínlődöző Gyermekek, és akikben valami lappangó Nyavaja van, mint a Hektika; leg hamarább el kapják és meg sem gyógyulnak. Példáját láthatni ennek a Matrikulába; akik ott közép idejűek és Ifjak meg nem haltak, a mint én jól esmértem, vagy hervasztó betegesek voltak, vagy a Cholerába esvén sok hideg vizet ittak, vagy recidiváztak. Külömb külömb féle nyomtatott Rendelések jöttek kezünkbe a Cholera orvoslásáról, az embernek ettől való maga meg oltalmazásáról; de a mind egyre megy ki. Tudni illik ebből áll: az ember ójja magát a meg fázástól, gyomrát Hasát melegbe tartsa, minden nap több izbe a Házat Fenyő mag, vagy Eczettel ki kell füstölni, éh gyomorral ki nem kell menni, minden reggel mihelyt fel kél, karját, képét, fül tövét nyakát, akitől kitelik hasát gyomrát, lábait etzettel meg kell mosogatni, ezt napjába többször is kell tselekedni; a keszkenője szélét Etzetbe meg áztatni, azt szagolgatni, kivált mikor vala hohá megy, vagy valakivel beszéli; egészséges eledellel kell élni, a gyomrot nem kell vastag étellel meg terhelni, kövér húst nem kell enni, jó Bort lehet innya, az éretlen gyümöltsöket, Dinnyét, a mellyek Hasmenést okozhatnának, el kell távoztatni; búsulni, haragudni nem kell, mert az indulatok, a Cholerát siettetik. Nevezetesen a Gróf Károlyi Hajdúja, Bana Mihály, egy Jobbágyra hirtelen meg haragudván és azt meg vervén, egy néhány óra múlva a Görts összve húzta; haza hozódván a mezőről akkor nap a Cholerában meg is halt, pedig külömben 50 Esztendős, ercss egésséges ember volt. Sok tapasztalások után, a Cholerát leg hasznosabban igy kell gyógyítani: Mihelyt a fő szédülés, gyomor émejgés, vagy a tagok bádjadtsága és erőtlensége által a Cholera magát jelengeti; akkor mindjárt a beteget le kell fektetni, Dunnákkol, Bundákkol bé kell takarni még a fejét is, tsak hogy az orra szelellyen; innya adni kell neki Székfü, Méhfü vagy Fodormenta Herbatheát, melegen, Ha ki hánnya az semmi, ismét adni kell neki, mert mihelyt a gyomor fel melegszik mindjárt nem hánnya ki. Az illyen beteg ugyan a/hideg jeges vizet kivánnya, de ezt a világért sem kell adni, mert ez halálos, és akik ezt ittak, mind meg holtak, külömben is a hideg víz itt a szomjúságot el nem oltja, ha egy Akót meg iszik is. Azon kell munkálkodni, hogy a Test izzadtságba jöjjön, és ha még a meleg Takarók alatt sem izzadna, akkor a Gyomrára, Hasára, 5 Orvostörténeti közi.