Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Prof. RÉTHELY ANTAL: „Jegyzések a Choleráról"

kern könyhullatások közt panaszolták, hogy annak a romlott Életnek olly keserű a Kenyere, hogy majd a béleket ki hánnyák tőlle; de kenteiének venni és enni. Az illyen Uraságoknak neveiket nem nevezem ki; tsak azt a jegyzést teszem reá: Hogy Isten ellen való vétek Volt ezt tselekedni. Ami Kenderest illeti; itt az Uraságoknak a mult esztendőbe kevés Életjek teremvén, keveset oszthattak ki a Jobbágyoknak, de az jó volt, sőtt még magok is megszorultak. Azzal jártak jól a Kenderesiek, hogy a Kis Ujjszállásiak, akik jó Búzát vehettek a Várostól, Ekklésiátólll s tehetős Gazdáktól, minden nap Százával hordták eladni a jó Kenyeret, és becsületes árron adták; külömben Kenderesen sok éhei el veszett volna. A Ttts Ns Vármegye is akkor gondolkozott a szegénységről, mikor már az ujj Kenyeret el érte; osztatott is ki valami kevés életet; de az a Szegénységnek fél fogára is kevés volt; t. i. az egész Vármegyébe 30000 Portziót, holott azt maga Kenderes is megette volna. Innen származott az a másik helyes fundamentumon épült vélekedés: Hogy a Cholera nem egyébb, hanem az éhség miatt el kénszeredett romlott vérű emberek nyavajája. Igaz is volt ez először, mert mind az illyeneket seprette; de azután másokra is el terjedt. Itt Kenderesen kezdődött a Cholera 1-a Augusti; a mint ezt a Matrikulába tett Jegyzésemből láthatni. Az a különös, hogy nállunk, Turron, Kunhegyesen, Madarason, Kardszagon, Debreczenbe, mind ezenn a napon kezdődött. A Cholerának meg esmertető jelei ezek: Fő fájás és szédülés, Gyomor émejgés és hányás, Hasmenés, olthatatlan szomjúság; ezután következik a Lábon, kézen való kemény kinos Görtsök; ezek ha által mennek a Gyomorra, Hasra, belső részekre nem sokára kinos és rémitő fájdalmakkal megölik a beteget. Ezek a nyavaják egymás után hirtelen következnek, sőtt egyszerre is megjelennek, és 7.8.10. legfellyebb 24 óra alatt vége az ember életének; aki a 24 órán túl viszi a hoz van reménység, ha jól bánnak vele. Rend szerént az ebbe a nyavajába megholt embereknek testek még addig is, mig meg nem halnak, meg kékül és Feketedik, a melly annak jele, hogy azoknak belső részek Fenét kapott. Mind az által ezenn meg esmertető jelek nem mind jelennek meg, minden emberbe. Mert némellyik tsak egyszerre le rogyik, a görts összve húzza, hány, hasa megy, véghetetlen ihatnék, tagjai hidegednek; az illyenekhez kevés reménység vagyon. Némellyik tsak hány és a hasa megy, némellyiken tsak görts van, de dörsölés által elmúlik, az illyenek kigyógyulnak, némellyiket le sem fekteti, de az véghetetlen kevés. Az a vigasztalás, hogy ha egyszerre