Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Prof. RÉTHELY ANTAL: „Jegyzések a Choleráról"

val a Tisza mentében, ahol az Oláhok ki kötöttek tsak nem egyszerre elterjedt. Ezek az első tsapat Oláhok, többnyire mind el holtak; a második tsapat Oláhságot le tartóztatták ugyan a Tiszán, úgy hogy sem nekik ki jönni, sem hozzájok menni szabad nem volt; de már ez akkor késő volt. Ez mindjárt rémülésbe hozta az. egéssz Országot; még nagyobb rémülés lett, mikor a Debretzeni Collegium 2-a Julii széjjel botsátódott, és tsupán 10 v. 13-an maradtak meg, azok is olyanok, akiknek Hazájok már le záródván haza nem mehettek. Mik történtek másutt, azt én nem tudom, de leírni nem is tzélom; tsak tehát a körüllöttünk lévőket, a mennyire még eddig tudhatom teszem Jegyzésbe. Körülöttünk tehát, a' Tisza mellyékén rész szerént Junius végén, rész szerént 1-a Julii adta ki magát a Cholera, a mikor még meg sem álmodtuk. Poroszló, Abád Roff (Burán későbben kezdette, valamint Dersen, Sz. Imrén szintén) T.Bő, Kőtelek, Szolnok mindjárt ekkor elzáródott. Nevezetesen pedig a Szolnoki Híd lezáródott 7-a Julii, 150 Katona Strása rendelődvén oda; de a melly semmit sem ért, és nem sokára a Katonák is onnan lejjebb vonták magokat. 6-a Julii mind Kenderesen, mind körülöttünk mindenütt a határokon a Strásálás elkezdődött, a járás menés egyik hejből a másikba keményen megtiitódott, a magunk határára sem mehettünk ki Petsét nélkül. E szerént a Takarás is megakadájoztatódott, mert akiknek a körülöttünk lévő Pusztákon Vetése volt; felé sem mehetett. Mi, és a körülöttünk valók, elsőben úgy gondolkoztunk, hogy ez tsak a Tisza mentén fog uralkodni, és a száraz hejekre nem fog által jönni. Ügy is volt elősször; mert a Tisza partjain lévő Hejségekbe is először azok haltak, akik legközelebb laktak a Tiszához, és Tisza vizéből ittak. Innen a Tisza Vizének itala és Halának étele megtiitódott, mint a melly meg veszvén a nyavaját okozza. Volt is ebbe igazság; mert a Tisza vize, a szüntelen való Téli, Tavaszi, Nyári esők miatt, képtelen zavaros volt, és akiket felbontottak, azoknak gyomrába sok Iszapot találtak. Hihetően beszélték azt is, hogy a Tiszába és a Tisza Tavaiba a sok Hal felfordult s meg döglött, a mellyet az éhei holt szegénység eleinte evett. Hozzá járult ehez az is; hogy az Élet ára fel menvén, némelly Uraságok, az ő Éhei hólt Jobbágyaiknak keserves állapottyokból magoknak hasznot akarván hajtani, összve szedték a sok el romlott, dohos, tsírás, penészes, verem ajj Életet; és jó pénzen áruitatták; a mint én ezt szomorúan tapasztaltam, mind a Turi piatzon, a hol magam is Életet venni voltam, mind Fegy verneken ; és ne-