Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Prof. RÉTHELY ANTAL: „Jegyzések a Choleráról"

Jegyzések a choleráról „Hogy a következendő maradék is tudhassa, mi volt ebben az 1831-ik esztendőben, a dögletes cholera vagy magyarul Epe kórság, amely nemtsak itt körülöttünk, hanem egész országunkban rémítő pusztítást teszen; tehát annak leírását elkezdem; az Isten tudja, ha elvégezhetem é; mert most a legegészségesebb ember is szomorúan elmondhatya: Ha mát Isten adta, holnapot nem ígérte. örökre emlékezetes lessz Magyar Országon az 1829, 1830 és 1831-ik Fatális Esztendők. Az 1829-ik esztendő a Földindulásról, a melly, kivált az Érmellyéken, sok károkat tett, és még 1830-ba is minden Holnapnak feltetszésekor az Újság 1-ső vagy 2-ik napján meg volt egéssz novemberig. Az 1830-ik Esztendő a Rettenetes hidegről, véghetetlen nagy Hóról és Tavasszal az abból származott irtóztató Árvízről, annak utánna a Nyári szárazságról, terméketlenségről. Az 1830-iki terméketlenségnek következése lett, mindjárt Télen és Tavasszal 1831-be az éhség és drágaság, a mellyet közönségesen mindnyájan, keservesen éreztünk. Ebbe az esztendőbe, az Isten bőv áldást adván, mikor már a Takaráshoz kezdettünk, és reményleítük, hogy az Éhségből kigázolunk; akkor érkezett el a harmadik rémítőbb tsapás, az öldöklő, angyal, a dögletes Cholera. A mellynek a leírását szükség hogy az elein kezdjem el. A Cholera legelsőben kezdődött az 1817-ik Esztendőben Nap Keleti Indiába, és a vizeknek fojási mentébe mindig elébb elébb ment Napnyugot felé. A Muszkáknak a Persákkal lévén háborújuk, el hozták magokkal és közöttök kiütött 1829-be nevezetesen Astrachánba. Innen tovább tovább terjed a Muszka birodalomba; nevezetesen éppen most a fő Városba, Petersburgba öldököl. A Lengyelek a magok szabadságokért, el kezdvén a háborút a Muszkákkal, elterjedt az Lengyel Országon is, és már 1831-iknek a Telén Gallitziába járt. Ekkor Lengyel Ország felől mindenütt lefelé Erdély Ország végéig Katona Kordon vonódott, hogy Magyar és Erdély Országba bé ne jöhessen. De abba volt a nagy hiba, hogy Lengyel Országból és Gallitziából senkit ugyan Magyar és Erdély Országba bé nem eresztettek; de innen azoknak eleséget vinni szabad volt. E részint mikor észre sem vették, már a Pestis Országunk közepébe volt. El hozták azt Máramarosból, Junius holnapba, a Tiszán onnan jött Sós Szálas Oláhok. Leg elsőben Tiszaújlakon adta ki magát és vevődött észre, mindjárt ezt követte Tokaj, Eszlár, Lök, Poroszló, Abád, Roff, T.-Bő, Kőtelek, Szolnok, egy szó-