Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)
Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez
1842. január 3. 3-ten recht schmerzhaft. — Cr(escence) war bei der Nacht übel ... Schöpf Kurirt ihr eine Krankheit an. Bin leidend. — Balogh wird geholt. Nehme etwas ein. 1842. január 23. Mache Schöpf herunter ... alle seine Medicin Flascheln ... 1842. február 14. 14^ten [Cr(escence)] kleinmütig. Mir schaudert es vor der Vernichtung zurück. Mit Schöpf einen kleinen Auftritt. 1842. febr. 23. Schöpf wird mit 60 Gulden abgedankt. 1842. márc. 2. Schöpf will nicht merken, dass man in meinem Haus kein Vertrauen. Balogh wieder angenom(men). Széchenyi István azért nem bízott Schoepf Merei gyógykezelésében, mert hiszen köztudomású, hogy a homeopathia híve volt. Pesten Alrhási Balogh Pál homeopatha volt orvosa, cenki betegeskedésekor pedig egy soproni és egy híres bécsi homeopatha orvos (Léderer Tamás) kezelte. Időnként megpróbálkozott az allopathia híveivel és Birly Flórián is gyógyította. A naplójegyzetekből kiderül, hogy amikor megrendült a bizalom Schoepf Mereiben, akkor feleségéhez is az ő homeopatha orvosát, Almási Balogh-ot hívatta. A viszony azért kettőjük között nem szakadt meg teljesen, mert a későbbi évek naplóbejegyzéseiben is többször szerepel az, hogy ebédre volt hivatalos Széchenyi Istvánékhoz. A továbbra is megmaradó összeköttetésükre mutat az is, hogy 1844. február 17-én megküldi Széchenyi Istvánnak „Néhány szó általánosan megalapult ártalmas gyermeknevelési hiányok körül magyar szülőkhöz" című, Pesten Landerer és Heckenastnál nyomatott munkáját a következő levél kíséretében. „Méltóságos Gróf Ur! Bátorkodom egy régi szokásom szerint e csekély küldemény által is Nagyságodnak tisztelkedni. A gondolat — ha ez szívességgel fogadtatnék — szerencsézi kedélyemet, melly ittlétem kezdete óta őszinte tisztelettel ragaszkodók Nagyságodhoz — és illyen marad örökké. Évkönyveink tartalma ugyan Nagyságodat tán legkevésbé sem, de a szándok és irány, vagy a tény, hogy hazánkban egy új tudományos időszaki lap létre kapott, valamennyire érdeklendheti. A méltóságos Gróf úr tudományunk s mesterségünk nem nagy tisztelője, de joggal is; mert a mint ezek még most állanak vagy legtöbbektől űzetnek — kivált Magyarhonban — nagy tiszteletre valóban nem tehetnek igényt. Magam is