Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

nemes családjában mesterségünk díszét tán nem mozdítottam elő. És fájt ez nekem eleget; de mégis illy benyomások tán csak ruganykint és sokkal üdvösben hatnak, mint ha bár milly bámulattal környezve müködék. Állíthatom azt, hogy mint magam, mint mesterségünk tökéletlenségeit nálamnál élénkebben senki nem érzi. Nincs is lap az egész tudós külföldön, mellyben az utóbbiak hüvebb ecsettel volnának vagy leendnének rajzolva mint évkönyveinkben. És törekszem teljes erőmmel, hogy mesterségünk azon egyszerű igazságossághoz és természetességhezi közelgetését elősegítsem, hol az orvos nagyobb mértékben mint eddig gondos fölügyelője vagy kormányzója a természet üdvös működésinek — csak ott, hol valamelly kórveszély megelőzésére vagy lehető legyőzésére az szükséges, hat be szereivel, s ott biztosban mint eddig. Azon is fogok lenni, a mennyire e lapoktól kitelhetik, hogy az orvosok kifejezhetlen csekély gyakorlati kiképeztetése, hosszabb időre s jobb modorra szabályoztassék. Méltóságos tisztelt Gróf! — ha szabad nyílt kedélyem érzetével Hozzá szóllanom — 8 évek előtt igen gyengélkedő testtel tisztelkedtem először Nagyságodnak; azóta erősbödött test és lelkülettel becsületesen beleizzadván hivatásomba — minden külsegély nélkül, sőt némi gáncs és ellenzék közt — népszerű úton olly gyakorlati körnek birtokába jutottam, mellyel nálunk kevés orvos szerencséztetik, s mellyből némi nyugtató érzettel vissza s előre is tekinthetek. A gyermekkórház dolga szerencsésen ment; most építünk csinos és czélszerü házat ez üdvös intézetnek, melly egy a tanuló s kezdő orvosoktól bőven látogatott klinikává fejlődött; évenkint ezer meg ezer beteg gyermek és nő fordul meg benne tanács vagy fölvétel miatt; örömmel tanulok és tanítok itten; és maholnap tán lelenczház is csatlódandik hozzája. — Légyen szabad remélnem, hogy e kis kiömlés — tán fölötte bátor és szerénytelen idomú — Nagyságod által nyájasan fog magyaráztatni, s kegyes részvéttel fogadtatni. Ezek mellett részvéttel nézek hazánk fejlődési lépteire. Az itteni polgárság közt — ámbár ez nagyobb részt meg csak az eredeti bevándorló colonialis haszonkereseti szellemmel bír — még is úgy látszik hogy nem sokára nemzetibb szellem s több oldalú törekvés fog fejlődni és terjedni. Az orvos napestig minden rendbeli emberekkel viszonyulván, ha van benne egy kis fogékonyság a napi kérdésekkel, kellékekkel és érzetekkel igen practice ismerkedhetik meg, s igy azt mondhatom, hogy Nagyságod újabb nagyszerű működéseit is mindinkább józanabb méltánylattal tudom követni. Hisz az ésszel bíró ember lassankint csak megtanul inkább esze mint kedélye után járni el az életben: ki-