Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, Dr. SÁGI KÁROLY: Adatok Hévízfürdő történetéhez

templomot építettek Zalaváros és a környékén létesülő, népesedő községek számára. Hévíz környéke is lakott volt ebben az időszakban, mint a szomszédos Dobogó IX. századi leletanyaga mutatja.

66 A honfoglaló magyarok 898-ban tönkreverték a bajorok hadseregét,

67 ezzel a Dunántúl végleges megszállása befejeződött. A meghódított területen élő szláv parasztok magyar fennhatóság alá kerültek. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a később szóba kerülő Páh földjének örökös jobbágyai, tímárjai, vincellérjei és szántói a meghódolt szláv őslakók elmagyarosodott és a magyarság szegényebb rétegével összekeveredett utódai.

68 A mai Hévíz az egykori Hévízszentandrás és Egregy falucskákat is magába foglaló fürdőhely. Hévízszentandrásnak Szentandrás-páh volt a régebbi neve.

69 A Páh helynév a — páhol — igéből származik és a tímár mesterséggel kapcsolatos. A bőr kikészítésének műveleténél egyik mozzanatot ma is páholásnak nevezik.

70 A Páh név gyakori a Hévíz környéki helynevekben. Alsópáhok, Felsőpáhok, Szentandráspáh (később: Hévizszentandrás) és Boldogasszonypáh (ma: Nemesboldogasszonyfa) azok a községek,

71 melyek az először 1259-ben említett Páh földjéhez tartoztak. Megtudjuk ebből az oklevélből, hogy a király a Páh nevű földet — a mai Hévíz vidékét — Csapó fiának, Andrásnak adományozza.

72 A korábbiakban Páh földje Zalavárhoz tartozó várföld volt, ahol olyan várszolgák laktak, akiknek a cserzővargaság (pelliparii) volt a mesterségük. A tímársághoz, a cserzővargasághoz tartozik a bőrnek vízben való áztatása és ványolása. Ez a bőr ütögetésével történik, melyet joggal nevezhettek tehát el a „páhol" igével kapcsolatban. A hévízi tóból több olyan súlyos vasnehezék került már elő, mely a vízbe lógatott bőrök kifeszítését szolgálta egykor.

73 Nem véletlen, hogy éppen a hévízi tó környékén alakult ki egy nagyobb bőrfeldolgozó, iparos település. A tó meleg vizének tulajdoníthatjuk ezt, hiszen még 1849-ben is arról panaszkodik a keszthelyi gulyás, hogy „a marhák a Hévíz folyójából a tímárok, botskor vargák, szütsök stb. által mindenféle büdös bőrök és egyéb tisztátalan eszközök abban való áztatása, csá2i;í