Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. IVÁNYI BÉLA: „Vízégetés" Nyugat-Magyarországon a XVI—XVII. században

ez a nagy vízégető apparátus, és vajon az uradalmi gyógyszertárak sok égetett vizet fogyasztottak-e? — erre elég válasznak találjuk, ha a Vas vármegyében fekvő Dobra mezőváros gyógyszertárának 1650 körül kelt német nyelvű gyógyszer inventáriumából a különböző gyógyvizeket fölsoroljuk, amelyek a következők: ,,Tülln wasser (azaz Dill, Dille víz, magyarul kaporvíz), Khrauszmünze wasser (Fodormenta víz), Rainfarn wasser (Valami páfrány víz), Weis rosen wasser (Fehér rózsa víz), Hierschen zungen wasser (Szarvasnyelv (?) víz), Rosen wasser (Rózsa víz, kétszer is fölsorolva, úgy látszik, hogy talán több edényben volt tárolva), Hertz wasser (Szív víz, szintén kétszer említve), Wiltgachel wasser, Isop wasser (Izsóp víz), Khüm wasser (Kömény víz), Scharlach wasser, Frauen aqua vita, Eingepaist khüm wasser (Pácolt köXVI. századi gyógynövénykert képe Lonicerus Kreuterbuchjában 2

* 7.9