Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

Vizsgálat tárgyává kellene tenni a görög—római kultúra, valamint az arat)—török orvostudomány hatását is. Érdemes lenne összehasonlítani a magyar népi orvoslást a szomszéd és rokonnépek gyógyításra vonatkozó hagyományaival is. Mivel ez sajátosan tehnológiai feladatnak látszik, itt most csak néhány példára hivatkozom. Békés megyében azt tartják, hogy a csúszócsípéstől megdagad a tehén tőgye, nem ad tejet. A csuvasok szerint „a kígyó az erdő tisztásokon legelésző tehénnek megszopja a tőgyét. Ha egyszer rákap ilyen módon a tejre, minden alkalommal odajár a tehénhez és a tőgyét egészen véresre szopja.

32 A szemfájós bolgárok napfölkeltekor folyóvízhez mennek és ráolvasás kíséretében belemossák a szemüket. A békésiek is azt ajánlják a szemfájósnak, hogy menjen ki a Kerezsre. A bolgárok „kutyabetegség'^-nek nevezik a békésiek „ebagosság"-át. Ugyanúgy írják le ezt a betegséget, lesoványodik a gyerek és a hátán szőr nő.

33 „Ami elrontja, meggyógyítja" — így fogalmazta meg egy sarkadi asszony a népi orvoslás sarkalatos tételét. A „tallószúrás"-t, ezt a talló szúrásából származó bőrgennyedést tallóvirág vagy tallófőzettel gyógyítják. A kutyaharapta sebbe kutyaszőrt tesznek stb. A bolgárok is „kígyómarás ellen megfogják a kígyót és szétzúzott fejét a sebre teszik, hogy a mérget kiszívja."

34 Láttuk, hogy mit jelent a magyar népi orvoslás az időben: az osztrák gyarmatosítás miatt XVII—XVIII. századi nívón megrekedt egészségügyi kultúrát. Megsejtettük, mit jelent térben: keleti kultúrát. Vizsgáljuk most meg a népi orvoslás és a hivatalos orvostudomány viszonyát. Tehát idő és térproblémák, kultúrtörténeti és etimológiai kérdések után társadalmi és pszichológiai kérdésekre térünk át. Marc Oraison szerint „a gyógyítóemberek problémája a legégetőbb a modern orvostudomány számára. Franciaországban naponta emelkedik a számuk és ma már meghaladja a diplomás orvosokét".

35 És: „Hiábavaló lenne megkísérelni a két „orvos" hivatásos és nem hivatásos orvos közti konfliktus egyre növekvő fontosságát eltitkolni."

36 De 1948-ban a moszk-