Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

módja a következőképpen végrehajtott dörzsölés (frictio) volt: a beteg hosszában hasrafeküdt, kinyújtózkodott, azután odalépett a masszírozó, aki először a hátat, a gerinc ízületei körül fokhagymával és vajjal, vagy fokhagymával és langyos ecettel gyöngén dörzsölte, majd azután erősítette a nyomást; ez a művelet az összeszorított hüvelykujj kiálló hegyes ízüle­tével történt — nem a beteg gyötrődése nélkül. Befejeződvén ez a művelet, ugyanezen módon dörzsölte át a kezeket és ka­rokat, ami által a bőr alatti mirigyek stagnáló nedvessége mozgásba hozatott. Akik izmosabbak voltak, ugyanezen cél­ból eltűrték a hátukon valakinek sétálását. Ügy látszik, egyik művelet sem volt haszon nélkül való, legalábbis a gyomor és a belek nyomását tartalmukra elősegítette. Dörzsölést kell al­kalmazni, valahányszor ártalmas dolgot kell eltávolítani vagy erősíteni kell azt, ami gyenge és erőtlen, azért ezen művelet alkalmazása, valahányszor a betegség az első utakban volt, meghozta a maga hatását. Midőn azonban a betegség anyaga már a másodutakba behatolt, többé már nem csömör, hanem váltóláz vagy alábbhagyó és visszatérő láz volt, mely az előbb elmondott dörzsöléssel már nem volt többé gyógyítható, ha­nem csak az előző hónapoknál elmondott módszerrel. A viszketegség (scabies) a vérsavó romlottságától és pangá­sától, a zsíros és nyers tápláléktól, a kigőzölgés eldugulásá­tól vette eredetét, vagy ragály útján a társaktól terjedt tovább. Ezeknek bőre leginkább az ujjak közötti részen viszketett és piros volt, a tüszők ípustulae) vakarására tűntek elő, s a he­vesebb dörzsölésre felszakadva fájtak, ugyanakkor a test egyéb részei egészségesek voltak. Akik ebben a betegségben voltak, kezdetben jalapagyökérből készült porral vagy más tisztító gyógyszerekkel tisztíttattak. Bőséges mennyiségben itattam bojtorjánból, rómaigyökérből, szasszafrászból, sósló­romból (lapathum acutum), csomós kínakéregből (china no­dosa) és édesgyökérből készült főzetet. Külsőleg kezdetben a viszketős helyeket mályvából készült kenőccsel, hunyor (Hel­leborus) leveléből készült porral és ammoniumsóval kellett bekenni, a szegényeknek dohánylevelet helyeztem oda, ami által az történt, hogy a tüszők nagy bőségben kifakadtak és

Next

/
Thumbnails
Contents