Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

idő, melyet a hónap végén felhők homályosítottak el. Ebben a hónapban kezdtek elterjedni a lobos betegségek (morbi inflammatorii), mellhártyagyulladás, tüdőlob, mellhártyagyulladásos tüdőlob ípleuro-pneumonia) és mindenekelőtt sokaknál a torokfájdalmak és a torokgyík (angina inflammatoria). Ennek oka a nedves és változékony időjárás volt. Az előző évszak melegétől kiszárított és megsűrített nedvek, mint ezt a vérben jelentkező lobos alvadékhártya (crustaflogistical mutatja, ezen betegség okozói voltak. A betegnél fájdalom és pirosság jelentkezett a kifeszített torokban, a nyelés fájdalmas, nemegyszer lehetetlen volt, az érverés a legtöbbször telt, kemény és lázas. Ezeknél tüstént bő érvágást alkalmaztam, amelyet a dolog szükségessége szerint meg is ismételtem. A fájó részek enyhítő borogatásokkal ápoltattak, melyek bodzafavirágokból, kamillából, lepkeszegmaglisztből (farina seminum foeni graeci), lenmaglisztből tej hozzáadásával készültek, a lábakra szívókötést (epispastica) alkalmaztam, enyhítő beöntésekre is sor került, toroköblítőszereket (colutoria et gargarismata) és befecskendezéseket (injectiones) is előírtam. Belsőleg a helyi elvezetés céljából mannából, borkőből, tamariskusból, szennalevelekből készült tisztító lobellenes gyógyszert, azután salétromból és enyhítő szerekből készült lobellenes keveréket alkalmaztam. Megtörténvén a helyi elvezetés, nagyrészt megszűnt a gyulladás, akiknél viszont még megmaradt, azoknak hólyaghúzó orvosságot. (vesicans) helyeztem nyakukra, ami minden fájdalmat és a még melévő gyulladást igen szerencsésen megszüntette. Ezen hónap időjárási viszonyainak változékonysága sok hurutot, hurutos lázat, köhögést és folyást (defluxio) okozott. Váratlan köhögés, nehéz lélegzés és nátha (corysa) kíséretében lázas izgultságot éreztek azok, akiket hurutos laz lepett meg; a legtöbben a kipárolgás (perspiratio) elfolytásától szenvedtek. Ezeknek hasznára voltak: a belsőleg adott izzasztó antimon (stibium diaphoreticum), görcsellenes por (pulvis antispasmodicus), mályvával összefűzött salétrom, édesgyökérből (liquiritia), szegorall-füből (veronica), édeskömény