Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

vetkezett be, ha utasításaimat szigorúan megtartották. Ha a szorulások jelentkeztek, előbb szappanos, mézgás és oldó gyökerekből álló szert kellett használni s ezek egy vagy két héten át való folytonos használata után alkalmaztam a barna kínagyökeret. (Valószínűnek látszik, hogy az előző oldalon szereplő cortex Coruvianus, melynek magyar megfelelőjét nem sikerült találnom, a cortex peruvianus elírása — a fordító megjegyzése.) Sokkal nehezebb volt a dolog azoknál, akik kétszeres lázban voltak (febres duplicatae) ; ezeknél úgyszólván sohasem volt lázmentes állapot (apyrexia), hogy valami hashajtót lázrohamon kívüli állapotban (extra paroxismum) alkalmazni lehetett volna, olyannyira, hogy a hánytató- és meghajtószereket ezeknél —• még nem fejeződvén be a lázroham —: az enyhe elvezetés módszere szerint (per epicrasim) kellett alkalmazni. így történt, hogy a lázrohamok rövidebbek lettek, vagy a lázak egyszerű lázzá (febres simplices) változtak át, melyeket a fentebb leírt módon gyógyítottam. Ebben a hónapban a folytonos hevenylázak ífebres acutae continuae) is elhatalmasodtak, s a forró lázfélék sokakon voltak láthatók, ami nem is csoda, mivel az egész nyár szárazsága és ennek a hónapnak a hősége a szervezet vizes nedveit megfogyasztották s a visszamaradottakat sűrűbbekké tették és megrontották, ami a legkisebb véredényekben eldugulásokat idézett elő. Ezek érintésre tüzes színűek lettek, mintha a kémlelő ujjai tűkkel szúrták volna meg a pulzust, az egész test kiszáradt, kielégíthetetlen szomjúság, szorongattatás, nyugtalanság, gyomorémelygéses hányásinger jelentkeztek. Ezeknek a nyitott ablakokon keresztül friss levegőt engedtem, melyet a padló fellocsolása, vízbe mártott bodzavagy fűzfaágak által nedvessé tettem. A betegnek bőségesen adatott savanykás ital, mely sóskának, oroszlánfogfűnek (taraxacum) gyökeréből készült, a szegényebbeknek tejsavót, vagy árpafőzetet adtam ecettel vagy angol kénsavas oldattal (Spiritus vitrioli). A székrekedést beöntéssel igyekeztem megindítani, a jelentkező gyomoreldugulást hánytatószerrel vagy meghajtószerrel űztem el, a bővérűséget érvágással csökkentettem, a hőség a lábakra helyezett szívószerek (epispastica)