Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

fújtak szelek, ugyanazok a betegségek fordultak elő és ugyanazon módon kellett azokat gyógyítani. Március hónap. Ennek a hónapnak elejéről is állnak az előzőekben mondottak. A hónap vége felé azonban az éghajlat változni kezdett. Délkeleti szél (eurus) fújván, visszafért az égbolt derültsége, elolvadt a jég, a nedvesség elpárolgott a földről. Az a betegség, amely ebben a hónapban leginkább sújtotta az emberi nemet a nátha (catharrus) volt, éjjelnappal kellemetlenül zakatoló köhögéssel párosulva, mely az időjárás szélsőségeiből s ebből folyólag a test kipárolgásának akadályoztatásából eredt. Láznélküli betegség volt. Ezeknek, amíg a köhögés száraz volt, általában frissen sajtolt keserű mandulaolajat (oleum amygdalinum), zabból vagy árpából főtt levet (ptisana), melyet édes Szent János-kenyérrel (siliqua) és kövéres fügével (corica) főztem össze, avagy teát adtam, s a mellre való orvosságokból tengerihagymás ecetmézet, erizimum szirupot (a szövegben később exizimumszirupról van szó — a fordító megjegyzése), vagy ezekből és cetfaggyúból (sperma ceti) álló levet készítettem. A szegényeknél fehér mályva (althea) kifőzött leve, pipacsmákból főzött tea, árpából főzött leves, vöröshagyma leve kanalanként szedve, korpaleves lenolajjal elkészítve a legtöbbször célhoz vezettek. Ha ezektől nem könnyebbült meg a beteg, kénantimont adtam neki rákszemekkel és ópiummal, melyeket, ha egyideig szedtek, mindannyian megkönnyebbültek s ha szigorúan megtartották a mondottakat, rövidesen meggyógyultak. A folyó hónapnak vége felé rosszul érezték magukat a tüdőbajosok (pulmone laborantes), a sorvasztó betegségben és száraz nyavalyában szenvedők; mély és erős köhögés vett erőt rajtuk, időnként estefelé visszatérő láz gyötörte őket, éjszakánként megizzadtak, testük megsoványodott és némelyeknél ehhez még az is hozzájárult, hogy hangjuk rekedtté vált. Mindegyiknek adatott sebre való orvosság (vulneraria), mely szegoráll fűből (veronica), földi aranyborostyán zöld ágaiból, párlófűből (agrimonia), csengőfű (hypericum) virágaiból, szarvasnyelvűfű (scolopendrium) leveleiből, tüdőfűből (pul-