Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. KATONA IBOLYA: Az első magyar orvosnő

rály elhatározásaként megnyitották a nők számára az egyetemen az orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti fakultást. Ekkor hirtelen határozott, s megírta kérvényét. Vizsgáztató tanárainál le akart vizitelni. Férje lebeszélte, úgy vélte: protekció keresésnek minősíthetik. Csak mikor egy ismerős orvostanhallgató harmadszor figyelmeztette Warthát felesége vizsgáinak rendkívüli szigorú voltára — egyezett bele a bemutatkozó látogatásba. 1897. május 14-én avatták orvosdoktorrá Hugonnai Vilmát Magyarországon. 18 esztendővel a zürichi diploma megszerzése után! (Diplomáját 1897. június 2-án hirdették ki.) Ekkor már 50 éves. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhatározta az orvostudomány elsajátítását, míg azt a gyakorlatban felhasználhatta, 25 esztendő telt el! A tudománynak micsoda határtalan tisztelete és megbecsülése kellett ahhoz, mily izzó hazaszeretet, s felvilágosultság, hogy tántoríthatatlanul küzdjön azért, hogy orvos lehessen hazájában. Wartha Vince örül felesége diplomájának, de a praktizálásnak nem volt híve. Mégis mi segíti ennek a szinte lehetetlen kívánságnak legyőzését? Utolsó vizsgára készül, amikor Wartha Vince, mint az egyetem rektora (1896—97) hivatalos Ferenc Józsefhez, fogadásra. Egyedül megy, mert felesége szigorlatra készül. A király, mikor értesült elmaradásának okáról, azt mondotta, ,,örülök, hogy a grófnő az első magyar orvonő, de ugyebár praktizálni fog, mert a tudománynak csak akkor van becse, ha azt értékesítik". Ez a beszélgetés sorsdöntő volt. Wartha azt kérte feleségétől, hogy praktizáljon, de az éjszakai hívásoknak ne tegyen eleget. Hugonnai Vilma nem csüggedt, de nem is vitatkozott. Ismerte férje emberszeretetét és a tudományért való rajongását. Lépésről-lépésre érte el eddigi eredményeit is. Az idő nem késett. Megbeszélésük után harmadik napon egy szegény munkás ember éjfél felé felcsengette. Súlyos állapotban levő gyermekéhez hívta az orvosnőt. „Menjen, menjen, vigyen magával mindent, amit szükségesnek tart" — küldte a férje. Ezzel a jég megtört, ezután zavartalanul praktizálhatott. Férje gyak-