Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. KATONA IBOLYA: Az első magyar orvosnő

tetett a remény, hogy azt, amit más nő, más országban ki tudott vívni, ki fogom én is hazámban, vívhatni. Magyar nő vagyok, mi sem természetesebb annál, mint hogy hazámban óhajtottam letelepedni. Hol remélhet a polgár szívélyes fogadtatást, ha nem hazájában?..." Trefortnál többször volt audiencián. Az egyik alkalommal a miniszter azt mondta: „a nők felforgatnák az államot, ha a tudományos téren egyenjogúsítanánk a férfiakkal". Hugonnai Vilma felteszi a kérdést: „micsoda alapokon nyugodnék az az állam, melyet egynehány intelligens nő felforgathatna? Szégyelném, ha ilyen államnak volnék a gyermeke". „Hogy tudotudományosság több zűrzavart idézne élő, mint tudatlanság, nem bizonyítja Schweiz, ahol először nyíltak meg az egyetemek nőhallgatók számára. Minél értelmesebbek a nők, annál üdvösebb lesz befolyásuk." Trefort biztatja „.praktizáljon úgy, mintha tíz diploma volna kezei között, sem a hatóság, sem mi nem leszünk útjában". Trefort felhívja az új szülésznői kóroda tanárját „fundáljanak egy állást Hugonnai Vilma részére a koródán, mellyel ő is, én is meg legyek elégedve, mert kijelentem, mindent, az egyénért, semmit az ügyért". A dékán az orvosi tanári karral történt megbeszélés után azt válaszolta, hogy csak két állást ismerhetnek el: orvosi és szülésznői állást. Segédorvos csakis hazánkban graduait orvos lehet. A főmadámi állást megkaphatja, ha akarja. Hugonnai Vilma úgy érzi, hogy mélységesen megalázták, nem a grófnőt, „mert a születési cím alárendelt előttem, de mint tudornő, mely címet hazám sem vonhat meg tőlem, habár megvonhatja a jogokat, melyek az itt előírt szigorlatok letétele után velejárnak". A szülésznői vizsgát mégis letette. Dolgozik, továbbképzi magát, de nem nyugszik bele a történtekbe, nem elégszik meg a szülésznői állással, „mert a bába törvényes joga a köldökzsinór elvágása és az újszülött, a gyermekágyas tisztántartása. Ezt megteheti a legegyszerűbb parasztasszony, azt megtehetni nem szükséges ennyi évi szakadatlan tanulás!" „Ha ezen joggal megelégedném ma — nem volnék érdemes arra. hogy írni-olvasni megtanítottak."