Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

fantáziát látott a négy évszázadon keresztül kellően nem méltányolt rozmaringszeszben. Számítása kitűnően be is vált s a magyar királyné vize nemcsak keresett fájdalomcsillapító, de a kölni via megjelenéséig és elterjedéséig a legkedveltebb illatszer is volt, sőt a XIX. század elejéig csaknem minden állam gyógyszerkönyvében is szerepelt. Híre csak ekkoriban kezdett halványulni, s ezért írta 1847-ben „Virágkedvelő" című könyvében Tóthfalusy Miklós orvostudor: „a magyar királyné vize idegen nemzetek hölgyeinek pipereasztalán ott foglal helyet, de bezzeg, honunkban mi tömérdek azon szépítő s illatáru cikkeknek száma, melyekért idegen iparmezőkre árad, mert nem mondhatom, szivárog, azon véres verejtékkel gyűjtött pénz, mellyel honi iparmezoinket kellene lelkesen öntözgetni s felvirágoztatni minden lelkes magyar nőnek." Tóthfalusy Miklós akkor még nem tudta, hogy a magyar királyné vize is az idegen ipar mezőkről került hozzánk. A magyar balzsam, amelynek hatásáról és kellemességéről annak idején csodákat meséltek és azt hitték, hogy a balzsamot szolgáltató fák csak az Északi-Kárpátokban, a Tátrában találhatók meg, a külföldön ismertebb volt, mint nálunk, ahol először készítették. Klein Mihály, a szepességi születésű evang. lelkész, aki Eperjesen és Pozsonyban tanult, felsőbb tanulmányait pedig a Saale melletti Halléban végezte és mint lelkész Bártfán, Körmöcbányán és Pozsonyban működött, „Sammlung merkwürdigster Naturseltenheiten des Königreichs. Ungarn" c, 1778-ban Pozsonyban, Lipcsében megjelent könyvében tette szóvá tudós földije találmányát: „Der berühmter Arzt hat um das Jahr 1640 ein Oel im Frühjahre am Linbaume und desselben Strauche wahrgenommen, welches von freyen Stücken aus den Spitzen der Aeste herausgeflossen. Er henkte also Gläser an die Aeste und verwahrte solche bey der Oefnung sehr genau, damit das geistige Wesen dieses Balsams nicht verrauchen könnte. In folgenden Zeiten, hat man so wohl aus dem Strauche, als auch aus. Linbaume em dergleichen Oel ausgepresset. Der Gebrauch dieses kostbaren ungarischen Balsams ist so wohl äusserlich, als auch innerlich bestimmt worden. Aeuserlich zu allen frischen klein und grosen Wunden, auf welchen man mit einer Feder täglich etliche Tropfen hineinflőset, und mit einem gewichsten Tüchlein überbind det, heilet ohne ein