Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

Mahlzeichen hinter zu lassen zu. Hernach heilet dieses der Kinder Ausschlagen am Gesichte, alsdann alle alte um sich fressende Schäden. In Podagra schmieret man mit diesen Oele den schmerzhaften Theil, so vergehet das Wüten der Schmerzen. Innerlich des Morgens und Abends, ehe man sich schlafen legt, zu sieben bis neun, oder mehr Tropfen in Wein genommen, wiedelstehet allen "Verstopfungen der Leber und Nieren, treibet den Sand und Nierenstein, wie auch langwieriges Hauptweh weg. Ist auch ein vortreffliches Mittel für Lungen und Schwindsucht." Külföldön már korábban is jól ismerték a magyar balzsamot. Robert John Thornton, doctor medicináé, a Guy's Hospital botanikai előadója „New Family Herbal" című, 1810-ben Londonban megjelent könyvében megemlékezvén az évtizedek óta használt „Hungárián balsam"-ról, dicsérte annak hatékonyságát a sebek gyógyításánál, a fekélyek eltávolításánál, a zúzódásoknál és mint kitűnően bevált szert ajánlotta . reuma, izombénulások, valamint köszvény ellen, és felhívta olvasóinak figyelmét, hogy minden egyéb ide vonatkozó tudnivaló megtalálható a „De balsamo hungarico" c. értekezésben, amelynek szerzője dr. Christian ab Hortis of Käsmark. A „New Family Herbal"-ban említett személy nem más, mint Augustini Keresztély, akiről Weszprémi István debreceni orvos, aki Debrecenben, majd a külföldi egyetemeken, így a zürichi, több németalföldi, aztán az oxfordi és a cambridgei egyetemeken végezte orvosi tanulmányait és 1756-ban választották Debrecen városának tisztiorvosává, emlékezett meg a magyar orvosok életrajzait tartalmazó „Succincta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae biográfie" című, 1774—1787-ben Lipcsében megjelent négykötetes munkájában. A kárpáti vagy a magyar balzsam feltalálója, Augustini Keíesztély 1598. december 6-án született Késmárkon, német egyetemeken, Jénában, Lipcsében, Wittenbergában hallgatott orvostudományokat, Baselben pedig tanítványa volt Gaspard Bauhin-nak, az orvosnak és botanikusnak, aki berekesztvén a „patres botamcolum", a botanikus atyák sorát, a botanikai vizsgálódásokat a helyes irányba terelte, igyekezett a faj és génusz között a határt megvonni és a kettős nomenclaturát bevezetni, amit azután Linné tö-