Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. MOSONYI LÁSZLÓ: Dialektikus elemek Korányi Sándor műveiben

„...közvetlenül kell érintkezni a beteggel, vezetés alatt kell gyakorolni a betegvizsgálat módszereit és a klinika segédszemélyzetével közvetlen érintkezésbe jutva, ha valamit nem értenek, fölvilágosításokat kell kapniok." (8) A ma orvostanhallgatója örömmel regisztrálhatja, hogy már Korányi által megkívánt tanrendi és gyakorlati változtatások egy része már meg is valósult. „... hiányt jelent, hogy a klinikai tárgyakat nem előzi meg a diagnosztika, vagy még célszerűbben a belgyógyászati propedeutika hallgatása." (8) „ ... nagyon fontos lenne a famulus szolgálat, melynek ideje a szünidő, színhelye bármely jól vezetett kórház lehet." (8) „Kötelezővé teendő egy nyári szünidőnek belgyógyászati klinikán vagy magas színvonalú kórház belgyógyászati osztályán való eltöltése ..." (8) Meglátta a kliniko-pathológiai konferenciák jelentőségét. „Kívánatos, hogy a belgyógyászat tanára hallgatóságával a kórbonctani intézetbe átmenjen, hogy tanúja legyen diagnosisa ellenőrzésének és a kórbonctan tanárától hallgatósága előtt kapja meg a tanítást." (8) Továbbá azt is, hogy a jó orvosképzéshez a beteggel való megfelelő bánásmód az ápolás, a hypurgia elsajátítása is hozzátartozik. „Orvosnak mindent kell tudni, amit tud egy jó ápolónő." (8) Mint fiatal korától kezdve a tanításnak és kutatásnak élő tudós, aki az egész világ 'kutatóiskoláit ismerte és meg tudta azok értékét becsülni, hitet tett a kollektív intézeti tudományos szellem kialakulásának szükséges volta, mint olyan körülmény mellett, mely a kutatás legelőnyösebb feltételeit biztosítja. „A mesterüket tisztelő iskolák ott fejlődtek ki, ahol a productiv erő a munkaközösség összesített tehetségeiből adódik." (18) Az orvosképzés terén előre látta a mechanisztikus specializálódás veszedelmeit és óva intett tőlük.