Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. MOSONYI LÁSZLÓ: Dialektikus elemek Korányi Sándor műveiben

„A specializálódás túlhajtása nemcsak elmélyedést, de a korlátok közé zárkózást is jelent." (7) „Olyan orvosi társaságok, melyek speciális szakmák tanuknányozását tűzik ki célul maguk elé, abba a veszélybe kerülnek, hogy az orvostudománynak az emberi szervezet egységével összhangban nem álló szétforgácsolódását segítik elő, amennyiben a nagy problémák megoldására irányuló érdeklődésüket elveszítve, munkájukat főképp technikai kérdések megoldására fordítják." (20) „A specializálódás szükséges és progvediáló. E szükségszerű folyamat keresztülgázolna mindenkin, aki útjába próbálna állani." (11) „A specialista nemcsak olyan valaki, aki valamilyen területen járatosabb, de egyúttal valaki, aki saját, többé-kevésbé szűk határain túl másnál kevesebbet, néha sokkal kevesebbet tud." (11) Az orvosi munka jövőbeni alakulásában világosan meglátta Korányi Sándor a praeventio jelentőségét és bár ezen a téren lóképpen kedves munkaterületének, a tuberculotikus betegségek gyógyításának terén szükséges tennivalókat rögzíti le, általános érvényű megállapításokat is tesz, amelyeknek külön érdekessége, hogy ötéves tervünk céljának, az ország iparosításának a jólét emelkedésével és ezzel kapcsolatban a tbcmorbiditás csökkenésével párhuzamos voltát is felismeri és mint a jövő útját kijelöli. „Bármekkora is legyen az orvosi tudomány értéke akkor, amikor az egyes beteg életének megmentésére, szenvedéseinek enyhítésére, sebei, betegsége következményeinek korrigálására törekszünk, ezen a téren elért eredményeink nagyon messze elmaradnak azoktól, amelyeket elér, mikor betegségeknek, járványoknak megelőzését teszi feladatául." (21) ,,A tbc halandóság csökkentése annál korábban következik be és annál gyorsabban folyik, minél korábban éri el valamely ország industrializálódása és művelődése közben az általános jólétnek és az egészségügyi kultúrának magas fokát." (9) „A tbc halandóságnak viselkedése egyik jele annak az elementáris erővel végbemenő szociális átalakulásnak, amely a népesség zömének életét fokozatosan jobbá teszi." (9) Elveti a „várakozó" álláspontot és hitet tesz az aktív terápia szükséges volta mellett, 9 Orvostörténeti közi. -13-3 129