Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. MOSONYI LÁSZLÓ: Dialektikus elemek Korányi Sándor műveiben

módosításával a betegségek elemeit képező folyamatokra akaratát rákényszerítheti." (13) Marx halhatatlan mondására kell gondolnunk (az elmélet anyagi erővé válik, ha a tömegekbe behatol), amikor Korányi az eszmék terjedéséről és megvalósulásuk módozatairól beszél. „Ami a politikus, a tudós után megmarad, ... folytatódó actioban érvényesül az, amit alkotója tett bele egyéniségéből, munkára serkent másokat.. minél hatalmasabb az agy, amelynek az szülöttje volt, annál hamarabb, annál nagyobb területen széled szét folytatása, annál inkább válik impersonálissá." (12) Ahhoz, hogy ezen dialektikus gondolkozásmód és filozófiai materialista elvek valóban a tömeg, a nép érdekében kifejtett erőfeszítésekké váljanak, a dialektikus materializmus elvét valló tudósnak konkréten is meg kell fogalmaznia saját munkaterületén a tennivalókat és e körben bátran kell élnie a kritika fegyverével is. Korányi Sándor cikkeiben számos éles bírálatát találjuk kora orvosképzésének, kultúrpolitikájának és számos helyen megjelöli az általa helyesnek tartott egészségügyi politika preventív célú orvosi működés útirányát. Ezen megnyilatkozásaiban mindenekelőtt megállapítja, hogy hol tért el a régebbi viszonyoknak megfelelő orvosképzés a szükséges úttól. „Megváltozott az orvosi tudomány tartalma, sok tekintetben fejlődési iránya is anélkül, hogy az orvosi gyakorlat, de az orvosképzés is reá ért volna a változáshoz alkalmazkodni." (5) Részletesen megállapítja a gyakorlati képzés elégtelenségét, annak szem előtt tartásával, hogy a klinikák legfőbb feladata az oktatás. „Tudományos intézet, klinika kötelességének legfontosabbika az orvostanhallgatók oktatása." (18) „... a mai rendszert követve, az orvostanhallgató nem sajátíthatja el kielégítő módon azon ismereteknek és technikai képességeknek óriási tömegét, amelyeket tőle a gyakorlat fog megkívánni." (14)