Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

is elsősorban a patakból hozzák a vízmelegítéshez használandó köveket. A régebbi kis fürdőhely — még ha nem is parasztfürdőhely — meglehetősen kezdetleges. Trencsénteplicen 1726-ban alig volt egy-két, gerendákból összetákolt faház. A szegényebb nép szőlővesszőből és gallyakból készített vityilókban lakott. Herkulesfürdőn még 1830 táján csak lombsátorokban és deszkakunyhókban laktak a szegényebb betegek.

85 A Torjai Büdös barlangnál fakunyhókban laktak, rakás kő volt a konyha.

86 Különösen kezdetlegesek voltak a múlt századbeli erdélyi fürdők, pl. Élőpatak,

87 Kovászna. A múlt század második feléből származó fürdőhelyképek

88 még a kor jónevű fürdőhelyeinél is meglehetősen megegyeznek a mai erdélyi parasztfürdőhelyek külsejével: a ,,szálloda" igénytelen, hosszúkás épület egyszerű fatornáccal, a fürdőházikó fabódé. Radnafürdőre a vendég magával hozta konyhafelszerelését, cselédségét,

89 ahogy a mai parasztfürdőző is magával hozza háztartása fontosabb eszközeit, élelmének nyersanyagát. Még Pöstyénben is régebben gödröt ástak, esetleg kideszkázták, abban fürödtek.

90 Nagymúltú fürdőhelyekről is hasonló híradást hallunk: Pyrmontban a XVI. században a szabad ég alatt fürödtek a betegek, kádakban, esetleg egyszerű deszkatető volt felettük, a vizet szabad tűzön katlanban melegítették.

91 A felsorolt számos adatból kitűnik, hogy a nép előszeretettel látogatja a természetes meleg fürdőkön kívül az ásványvizes fürdőket (a Zánka melletti Vérkút, Balatonfüred, a számos erdélyi ásványvizes fürdő stb). Olykor a fürdőnek egészen speciális hatást tulajdonítanak, pl. Erdélyben az egyik savanyúvízfürdőbe (Szalárd) az 1831. évi kolera idején mentek a betegek. E fürdő ma már csak rom.

92 Máramarosban is sok savanyúvízforrást használt a parasztság, mindössze egyszerű famederbe foglalták a vizet.

93 A sós-iszapfürdők közül említésre méltó, mint kifejezetten parasztfürdő, napjainkban a szászpénteki fürdő. A környékbeli magyar, román, német parasztok látogatják, főleg nők, kevés öreg férfi, leginkább reuma ellen, a nők ritkábban női bajok gyógyítására. Általában két-három hétre jönnek, nyáron, lehe-