Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

tőleg a nagy melegben. Ha hideg az időjárás, meleg kádfürdőt vesznek a sós vízből, ha meleg van, akkor az iszapba mennek: meztelenre vetkőzve az iszappal bekenik a testüket és így fekszenek ki a napra, órákhosszat. Valami szegényes kis szállást kapnak a kis parasztfürdőhelyen, különben kint főznek a szabadban, több vendég közösen, egy tűzhelyen.

34 Külön ki kell emelnünk az erdélyi népi gázfürdőket. Ezek ma is igen kedveltek, évente számos beteg paraszt keresi fel azokat. Erdély délkeleti részében, a Székelyföldön igen sok helyen tör fel a földből a gáz, a leggyakoribb gázkeveréktípusok: 1. metángáz, 2. metán, kénhidrogén, széndioxid, ritkán nemes gázok. (A Hargita hegység vulkanikus területén széndioxid ömlik ki, a jellemző szagot a csekély kénhidrogén adja.) Végül 3. kénhidrogénes kitörések vannak.

95 Szepsiszentgyörgyön a Zúgás kutat használták a podagrások: a kénes gödörbe a beteg napkelte előtt meztelen lábait bedugta.

9(i A beteg parasztok régebben a torjai Büdös barlangot keresték fel. A bőrbeteg, a köszvényes, reumatikus, sőt szemfájós falusi ember kijött a „Büdöshegy "-re: a barlang közelében kunyhót épített magának és naponta a barlangba ment, addig tartózkodott benne, amíg csak kibírta.

97 A múlt század közepén még nagy tömeg tanyázott a barlang környékén és az otthagyott ruhadarabok

98 elárulták, hogy a fürdőzésnek racionális tartalma mellett kultikus oldala is volt. Kezdetleges fürdőhely volt a múlt században Kovászna, egy századközépi leírás" elmondja, hogy a beteg ember gödörbe ment, felette faalkotmány volt, csak a beteg feje volt kint, a lyukon, így vett gőzfürdőt. Kiütéses betegek a Csíkszentimre melletti Büdös barlangot látogatják: derékig abba állnak, a mélyedés felett fákra ülnek és melengetik fájós lábukat, beteg testrészüket.

100 Az erdélyi népi gázfürdők legjelentősebbje napjainkban talán az 1301 méter magasan fekvő Hargita fürdő. E vidéken a földből, ahogy fentebb említettük, széndioxid ömlik ki és a parasztság ezt használja ki gyógyításra: a földbe gödröt ásnak, amibe azután beleülnek. Régebben csak egyszerű gödör volt, ma föléje deszkabódét emeltek. Nyáron, májustól kaszálásig, majd aratástól szeptember végéig napközben a gödörben állan-