Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. JÁKI GYULA: Sebészvizsga a XVIII. században

A céhbeli borbélymester műhelye (officina) volt az az iskola, ahol a fiatalok megszerezték a gyakorlati sebészeti ismereteket. A tanulónak inasesztendőket kellett eltölteni. Az inaskodás ideje a céhszabályok szerint általában 4 év volt. Ennek letöltése után szabadult fel az inas és lett legénnyé. Volt céh, ahol rövidebb ideig kellett inaskodni. Az inast abban az időben is igénybe vette a mester sok más, nem szakmai munkára. Anyagi áldozatok segítségével felmentést lehetett kérni a „paraszti munka" alól. A debreceni céh 25. articulusa meg is mondja, hogy „amely inas a paraszti munkától magát fel akarja váltani pénzzel, amint gazdájával megalkhatik, szabados lészen". A budai német borbély-sebész céh körültekintő volt és kimondotta, hogy a három tanulóév felét lehet csak legfeljebb ilyen módon megkönnyíteni. Aki mesterré akart lenni, annak legalább 3 évig kellett egyfolytában mint legénynek valamelyik mesternél dolgoznia. A mesterré avatás feltétele volt a vándorlás is. Az egyes céhek szabályai bizonyos mértékben eltérőek voltak. Hazánkban a XIII. században találkozunk a céhek alakulásának első nyomaival. A budai statútumokban (1244—1421) egy cikk, a 103. § a borbélyokról, „von den Wundärzten" szólott, de sajnos ennek csak címét ismerjük, tartalmát nem. A XVI— XVII. században erősítik meg a borbély-sebészek, a ,.sebgyógyítók" több céhét, ezekből az időkből számos céhlevelet ismerünk. Akkor a céhipar nyugaton már bomladozni kezdett. Az abszolutizmusnak és a merkantilizmusnak az osztályérdekek elleni harca magátólértetődően a céhek ellen irányult. Ha nem is tudták ezeket egyszerre megszüntetni, a központosítás érdeke legalábbis gyámság alá helyezésüket kívánta. Ez volt a célja a XVII. század óta egyre gyakrabban ismétlődő szabályozásoknak is. A céhek küzdenek a nagyipar ellen, a kormányok pedig a céhek jelentősége, hatalma ellen, mert hiszen ezek a középkori városgazdálkodás utolsó mentsvárai. Amikor a nyugati városokban a céhipar már mindjobban visszafejlődött, a magyar céhélet még teljesen középkori színezetű volt. A borbély-sebész céhekben a mestervizsgát különböző feltételekhez kötötték. Általában bizonyos „remeket" kellett ké-