Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. JÁKI GYULA: Sebészvizsga a XVIII. században

SEBÉSZ VIZSGA A XVIII. SZAZADBAN irta: Dr. JÁKI GYULA (Szeged) A sebészet egy időben más utakon járt, mint az orvosol tudomány. A paporvosokat pápai intézkedések tiltották el a véres műtétektől. Az 1279-i budai zsinat is megtiltotta „ne illám partem chirurgiae exerceat clericus, quae ad ustionem, vei incisionem tendat" (Synodus Budensis anno 1279. Canon IX.). A gyakorlati sebészet így világi foglalkozássá lett és a borbélyok, fürdősök kezébe került, akiknek tudományos felkészültsége azonban, különösen egyes helyeken, igen alacsony volt. Nem hivatalos iskolákban, hanem a céhbe tömörült mesterek műhelyeiben, a hagyományok alapján tanulta meg a magát borbély-sebésszé képezni kívánó ifjú a gyakorlathoz szükséges tudnivalókat. A sebészkedés ennek következtében tanult, művelt emberhez nem illő, szolgai mesterségnek számított és európaszerte lealacsonyítónak tartották. Századokig tartott a sebészet ez alárendelt állapota, még az iparosok, kézművesek is lenézték, megvetették a borbély-sebészeket. A hóhérral, a pecérrel, a fürdősökkel helyezték őket egy rangba. Nem egy példát találunk arra, hogy a borbélyok gyerekeit, akiket apjuk valamilyen mesterségre kívánt taníttatni, más céhek nem voltak hajlandók felvenni. Külön királyi rendeletnek kellett megparancsolni, hogy a fürdősök, borbélyok gyerekei kézművességre vagy bárminő mesterségre felvehetők (Linzbauer I. 335. o.). Magyar nemeshez méltónak még az orvosi foglalkozást sem tartották. Bene Ferencet, aki szülői akarat ellenére iratkozott be 1794-ben orvostanhallgatónak, apja, amikor hazatért, azzal fogadta: „Igaz-e fiam, hogy hóhérlegény lett belőled?" Ô