Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban

kezesének: feltárását. Haladó orvoskutatóink a kórtan fejlesztését csak a kísérleti élettanra támaszkodva tartották lehetségesnek. Az Orvosi Hetilap már első számában célul tűzte ki az „okszerű és lehetőleg tüzetes kórbúvárlat" elveinek és eljárásainak meghonosítását, a továbbiakban is kihangsúlyozza, hogy a cél „a sokoldalú orvosi tudományosság élettani gyógy tudományra való fölemeltetése". (O. H. 1860. 11.) Jellemző, hogy az élettan jelentőségét az orvosi gyakorlat számára Markusovszky ék jobban megértik, mint a német orvosok. Éppen ezért szembeszállnak a német fiziológiai irányzattal, amely „azon iparkodik, hogy magát a nagyobb orvosi közönség elől elrejtse" és a francia, angol fiziológiai irány mellé szegődnek, amely szorosabb kapcsolatot hozott létre a gyakorlati orvostudománnyal. (O. H. 1864. 1.) Igen élénk figyelemmel kísérték hazai haladó orvostudósaink az orosz kutatók, főleg Botkin vizsgálatait is. A materialista szemlélet világítja meg a haladó orvostudósaink előtt az élettan és kórtan viszonyát is. „A kórtan előbbre nincs, sohasem lehet, mint amennyire az élettan van ..." (O. H. 1864. 14.) A fenti idézet folytatása pedig a később világhírűvé vált magyar kísérleti orvostudomány történelmi alapját képezi: „Nevezetesen a boncz és szövettan, az élettan és vegytan a fontosság olyan fokára emelkedik szükségképpen, melyen előbb a klinikai tanítás és gyakorlat csaknem egyedül állott. (O. H. 1864. 14.) A kórtan funkcionális jellegének és az élettannal való kapcsolatának gondolata erősen érezteti hatását az egyébként Virchow befolyása alatt álló Balogh Kálmánnál is. Kórtanában (Pest, 1865.) a következőket írja: „Magyar és Erdélyország földét eddig át nem lépve, korunk nagy kórbúváraival személyes érintkezésben nem voltam s így meg voltam ugyan azon szerencsétől fosztva, hogy tapasztalataik igéit, melyeket munkáikból eléggé ösmerek, saját szájukból hallhassam, de más részről ment maradtam azon hatástól is, melyet nagy férfiak környezőikre gyakorolnak, eként pedig kórtani nézeteim alakulásánál minden egyéni befolyástól ment maradhattam." (IV. o.)