Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban
„ ... a szövetkórtan (Gellulárpathológia) következetes híve vagyok s némi tekintetben talán következetesebb, mint milyenként annak nagymestere a legújabb időben néha mutatkozik." (VI. o.) Balogh önálló gondolkodását mutatja, hogy túljutott Virchow tisztán morfológiai szemléletén: „A górcső azonban, vagy inkább a szövetbeli alakelemek górcsövi fürkészése nem képezheti a kórtani búvárlatok netovábbját. A tökély utáni sóvár reményeink legalább avval kecsegtetnek, hogy el fog jönni azon idő, melyben a kórtani jelenséget nem egyedül az alaki változatokkal fogjuk fejtegetni, hanem általunk egyszersmind a parányok természettanának (Molecularphysik) törvényei is fel fognak használtatni." (V. o.) A kórtani jelenségek mechanisztikus felfogása, amely Balogh megállapításában megnyilvánul, megmutatkozik Korányi Frigyesnek a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pozsonyi nagygyűlésen az idegességről tartott előadásában. Az idegesség lényege Korányi szerint: ,,az idegrendszer tömecseinek oly rendellenes alkatában fekszik, melynél fogva ezek egyensúlyi helyzetükből rendellenes könnyűséggel kimozdíthatok." (MOTVGy. 1865.) A mechanikus materializmus metafizikai jellegének megfelelően Balogh a betegséget az egyes szervek megbetegedéseivel azonosítja és különösen kihangsúlyozza, hogy sem a humorálpathológiával, sem az idegrendszernek a betegségben elfoglalt döntő szerepével nem ért egyet. (Kórtan. III.) Ez is példája lehet annak, hogyan gátolja a mechanikus materializmus a betegségre vonatkozó ismeretek továbbfejlődését, még oly kiváló gondolkodó képességgel rendelkező kutatóknál is, mint Balogh Kálmán. Különösen fontos, közvetlen gyakorlati eredményekben megmutatkozó jelentőségre tett szert a materialista szemlélet a járványtanban. Az előző korszakok a járványok tanulmányozásában a megbetegedési adatok és a meteorológiai viszonyok egybevetésére szorítkoztak. Még az 1866. évi kolerajárvány alkalmával is egy orvos a koleramorbiditás és a holdfényváltozások közötti összefüggésről értekezett.
