Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban
formájában, lehetőséget nyújt az emberi szervezet normális és; kóros folyamatainak értelmezésére, válik valósággá az az elképzelés, hogy az orvostudományt teljes egészében természettudományos alapokra építsék és a terápia okszerű jellegét az orvostudomány minden területén biztosítsák. Az orvostudomány ma újból minőségi ugrás folyamatában van, amelyet elsősorban a pavlovi tanítás alkalmazása jelent. De éppen mi, e fejlődésnek a szemtanúi, tudjuk értékelni és elbírálni azoknak a kutatóknak tevékenységét, akik munkája az orvostudomány előző ugrásszerű fejlődését hozta létre. Okulhatunk munkájuk értékes részleteiből, de hibájukból is. Munkásságukat elemezve láthatjuk, hogy megtorpanásukban mily nagy szerepet játszott a valóságot legjobban visszatükröző világnézet, a dialektikus materializmus hiánya. A következőkben azzal a magyar orvostörténeti korszakkal kívánunk foglalkozni, amelyben a természettudományos alapokon nyugvó orvostudomány eljutott hazánkba. E korszak orvosi irodalmából idézzük a materialista szemlélet megnyilvánulásait, rámutatva ugyanakkor a mechanikus materializmus alkalmazása által előidézett következetlenségekre és hibás elgondolásokra. A természettudományos alapokon nyugvó orvostudomány meghonosodása hazánkban 1860 és 1880 között következett be. A materialista orvostudomány csakhamar termékeny talajra talált hazánkban is. Elsősorban az az orvoscsopoírt tette magáévá, amely a szabadságharc bukását követő elnyomatás éveiben Balassa körül kialakult: Markusovszky Lajos, Semmelweis Ignác, Korányi Frigyes, Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán, id. Bókay János, akikhez később Fodor József és Hogyes Endre csatlakozott. A haladó eszmék iránti hajlamosságuk két forrásból táplálkozott: a nemzeti önállóságra való törekvés fűtötte őket, amely a szabadságharc bukása után kényszerű módon a politikai síkról inkább a kulturális síkra tevődött át, másrészt egy akkor még felfelé törekvő társadalmi osztály, a polgárság tagjai voltak és így szükségképpen a társadalmi haladás hívei is.
