Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban
felfedezése és Darwin fejlődési elmélete. E felfedezések megkönnyítették annak a felismerésnek útját, hogy az ember normális és kóros életműködései természettudományos módszerekkel tanulmányozhatók, kísérletileg reprodukálhatók, tehát megismerhetők. Az élettan és kórélettan jelentős eredményeket ért el e korban, elegendő, ha Magendie, Claude Bemard, Brown Séquard, Carl Ludwig, Johannes Müller, Virchow, Traube kutatásaira gondolunk. E kutatások azonban csak ott jártak eredménnyel, ahol a kutatók szemléletükben és módszereikben a materialista szemléletre támaszkodtak. Rá kell azonban mutatnunk, hogy e kutatók nem voltak következetes materialisták, sokszor éppen a legdöntőbb kérdésekben idealista álláspontot foglaltak el. Ennek oka egyrészt az volt, hogy nem tudtak teljesen szakítani az előző korszakok idealista nézeteivel, főleg az ismeretelméleti vonatkozású kérdésekben. Másrészt csak a Vogt, Büchner-féle mechanikus és amellett metafizikus materializmusra támaszkodtak, amely nem ismerte fel egyrészt az élettelen és élő világ, másrészt az állatvilág és az ember közötti minőségi különbséget. A mechanikus materializmus korlátozott jellege következtében feneklett meg Helmholtz kutató zsenije az agnoszticizmus zátonyán, ennek következtében húzott éles határvonalat Johannes Müller az érzékszervi reakciók fajlagosságának formájában a környezet és szervezet közé, ennek a vulgármaterializmusnak metafizikai jellege következtében tagadja Virchow a szervezet egységét, a szervezet egységes működését biztosító rendszer létezését. Éppen ezért a sok részletfelfedezés ellenére nem alakult ki olyan elmélet, amely az emberi szervezet normális és kóros életműködéseinek összefogó magyarázatát adta volna és ezáltal útmutatást nyújthatott volna az orvostudománynak és az orvosi gyakorlatnak az egészség megőrzése és helyreállítása terén. Jellemző, hogy maga Virchow is hangsúlyozta, a cellulárpatológia nem alkalmas arra, hogy útmutatást nyújtson a terápia számára. Csakis napjainkban, midőn a dialektikus materializmus alkalmazása az orvostudományban, elsősorban a pavlovi tanítás 3 Orvostörténeti közi. — 4-20 33
