Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. JÁKI GYULA: Sebészvizsga a XVIII. században

borbély-sebész elnevezést, hanem mindenütt borbélyságról beszél, az exament is Borbély-Remeknek nevezi. A negyedik pont a chirurgus qualitásairól szól. ,.1. K. Micsoda a Chirurgia avagy a Barbélyság? F. A Doctorságnak az az edgyik nevezetes része, mellyben arra taníttatunk, hogy a kézzel külső eszközök és külső Orvosságok által gyógyítható nyavalyák mimódon orvosaltassanak vagy penig azoknak mimódon lehessen eleit venni. 2. K. Hány dolgokra kell nékünk a Chirurgiában figyelmeznünk? F. Három dolgokra. Először: Kinek s micsodásnak kell lenni a Barbélynak. Másodszor: Micsodás Eszközöket kell néki tartani. Harmadszor: Mesterségének gyakorlása közben minemű Operatiókat vagy Munkákat kell nékie végben vinni. 3. K. Kit lehet Chirurgusnak vagy Borbély Mester Embernek mondani? F. Az ollyatén orvosló Személyt, ki a nyavalyákat inkább csak kézzel gyógyíttya. 4. K. Minémü nevezetes qualitásoknak kell a Chirurgusban feltaláltatni? F. Ezeknek: Hogy serény, gyors, bátor keze légyen és nem reszkető: Jó elessen látó Szeme légyen, bátor szíve nem félékeny és mikor ugy hozza magával a dolog, irgalmatlan is légyen, a Beteg kiáltozásával keveset gondollyon és annak jajgatásátul indíttatván munka közben né hirtelenkedjék, se né késedelmezzék, hanem mindent annak módgya szerént vonnyon, húzzon, taszícson, szúrjon, vágjon és égessen. Mindenek felett pedig egy átollyában a Barbélyban megkívántató szükséges dolog az: Hogy az Anatómiában, az Ember boncolásban járatos s költés légyen, tudgya jól az Emberi tagoknak egybe szerkösztetését és annak alkotmányát. Evégre vizsgáltassák meg rövideden a Candidatus Borbély Legény az Anatómiábul illy formán.'' Az ötödik kérdéssel kezdődik a bonctani rész és tart a harmincadikig. A kérdés-feleletes példány bonctani részének néhány lapján más tintával, más írással javítások láthatók. Ez az írás nagyon hasonlít a csak a kérdéseket és a regulákat tartalmazó példány írásához, tintájához, ahhoz az íráshoz, melyről feltételezzük, hogy magáé Weszprémié. Orvostörténeti közi. 1 :í 17