Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. JÁKI GYULA: Sebészvizsga a XVIII. században

A tapaszfőzés helyett fontosabbnak tartották tehát már ekkor a bonctani ismereteket. Nemcsak a helytartótanácsi rendelet és az Examen terjedelmes bonctani része bizonyítja ezt. A magyar kálvinistáknak legkedveltebb könyve volt az 1786-ban megjelent, később 20 kiadást megért Szikszay-féle imakönyv. Több nemzedéken keresztül ez volt a legelterjedtebb könyv. Ebben a különböző foglalkozásúak számára készült tanítások is olvashatók. A II. szakasz 16. részének tanítása az „Orvos Doktornak és Borbélynak" szól és a következőképpen kezdődik: „Minthogy ezen két hivatalnak azon egy tzélja vagyon, t. i. az emberi testnek egészsége: azért itt együvé köttethetnek; Különben is együvé voltak ezek kötve régenten, és mind a kettő, egy személytől gyakoroltatott." Felbukkan tehát a gondolat és törekvés, hogy az eredetileg egységes, de később szétválasztott orvosi és sebészi mesterséget egyesíteni kell. A tanítás első pontja pedig a következő: „A Doktor és Borbély, igyekézze mindjobban-jóbban ki-tanúlni, az emberi testnek részeit, összve-foglaltatásít," nyavalyáit, s azoknak okait, megesmertető jeleit, orvosságit, s. a. t." A köztudatba bejutott tehát már akkor a bonctan, a kóros elváltozások ismeretének fontossága és az azokon alapuló gyógyítás jelentősége. Érde» mes összehasonlítani e szempontból az Exament Miskolczi Manualejával. Ez nem eredeti munka, Norr Erhard német nyelvű munkájának elég gyenge fordítása és tele van babonákkal, vénasszonyos fecsegésekkel, az „égi jegyeknek", azok „erejé"nek magyarázataival. Az Examen arra enged következtetni, hogy elég kiterjedt bonctani ismereteket kívántak meg a borbélysebész-kandidátustól. Ezek a bonctani leírások nem részletesek, nem mélyrehatóak, de azt bizonyítják, hogy a tapaszkészítés és a kenőcsfőzés helyett most már a jelölt ilyen ismereteit tartották fontosabbnak. A latin elnevezéseken kívül magyar bonctani neveket is találunk a feleletekben. Nyelvészeti vonatkozásban is több figyelemre méltó adat található a kéziratban. A 30. kérdéstől a sebészeti anyaggal foglalkozik az Examen. Tudnia kellett a jelöltnek, hogy „hányfélék a Barbélyságra megkívántató Eszközök?" Kétfélék — olvashatjuk a 31. kér-