Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

XX kezéfeket a hellyekről, mellyeken egyfzer által-mentek, midőn azon az úton mefzfze földről fok napok múlva-is haza tudnak magokra menni; úgy egyéb állatoknak elmésfzorgalmatofságokat-is, melly fzerint a magok eledeleket fel-kerefik; télre jó hellyre bé-gyüjtik ; ellenségeiket távolról éfzre véfzik, és okofon elkerülik; magok házat, féízkct kéfzítenek; gyenge íiokat táplálják, minden vefzélytől óltalmazzák 's a' t. moft el-hallgaílam. Mi héjjá van ezekben az emberi okoskodásnak ? Én ugyan külömböztetni nem tudom: és okát nem láthatom, miért kellene ezt az okoskodó erőt az oktalan állatokban Inflinflórnak, az emberekben okoskodó Léleknek mondani. Ezeket el-gondolván régen ANAXAGORAS e^Y a leg-hírefebb Görög Bőltsek közül, femmit nem kételkedett az oktalan állatoknak-is mint az embernek okos Lelket tulajdonítani. Mellyet a' XVIdik Százban CAESATJPINVS az Ifteni Valóság , vagy e

5 Világ nagy Lelke

5 réfzetskéjének tartott lenni. A' közelebb múlt Száznak végén és ezen folyó Száznak elein vi^ rágzott Német Piát? Báró Gottfried LEIB-