Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

fatáPbtyGtesti xxi LEIBNITZ Ur, meg-fontolván az előtte élteknek vélekedéfek körűi fenn-maradt nehézségeket az oktalan állatok

5 Lelke körűi, újjabb módot gondolt-fel az élő állatok

5 Lelkefségéről. Hogy t. i. a Teremtő még az első teremtésben minden élő-állatokat két különös terméfzetü réfzekből, úgy-mint teftból és lélekből alkotott; a

5 mellyek együtt az ő nemek

5 fenn állásáig örökké elválhatatlanúl úgy maradnak, és egy különös fzeméllyt téfznek. Ezek közül pedig mindenikbe annyi fzeméllyeket rejtett-el vagy pólált-bé, a' mennyi fog valaha a'ból íz áporodni. A

5 mellyek-is a' fzületéűel egymásból rendel evolvá.lódnak vagy ki-fejtődnek. Meg-is kell vallanunk, hogy e

5 ben a' vélekedésben jóval nagyobb hihetőség láttafsék, mint a

5 több vélekedésekben; az Ifteni Bőltsefség-is e'ben véghetetlenül tündöklik, ha fzinte mi annak az evolutiónak rendét és módját moílani véges elmékkel fel-nem érhetjük-is. Fellyűl-múlja az emberi meg-foghatást ezeknek a'lelkes állatoknak e

5 Világnak minden réfzeit, a' földnek utolsó porától az egeknek mélységéig bé- tőltő véghetetlen b 3 jzd-