Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

imJX^jfy^mi xv képeli, mellyben a'kor lakott, magát vifelte jól vagy rofzfzúl. Mellyből, annak halálával ki-kőltözvén, a Fő Igazgatótól, ha jól folytatta erkóltseit, jutalomul más tökélletefebb kéfzűletü teíibe küldetik: ha rofzfzúl vifelte magát, büntetésül alább valóba ; úgy mint az emberből oktalan állatba t az oktalan állatból földön tsúfzó-máfzó állatokba. Melíyre nézve nem-is vólna illendő emberhez az élő-állatokat meg-enni, minthogy nem tudná, mitsoda emberi Lélek lakozzék azokban. Ki terjedt ez az ő tartáfa egéfz Nap-keleten fok nemzetek kö-' < zi Metempfychofis név alatu A' kik ez okból véteknek tartották az élő-állatokat megölni és meg-ennn E'ből következett azis, hogy némellyek, mint közelebb JvsTINIANVS Tsáfzár-is, a' Terméfzet

5 törvényeit minden élő-állatokra az égen, földön, vizén egy-aránt ki-terjedni állatták. PLATÓ ezt a

5 Lelkek

5 által-kóltözését nem hitte, hanem e Világnak Nagy Lelkétől, a" melly az Iftenbul közben vetés nélkül jőtt-ki és terjqdett-el e

5 Világon, gondolta a

5 tetteket lelkesíteni, és mindenikben a

5 Czerint munkálódni, a

5 mint hozza annak al\