Bugát Pál: Közönséges kórtudomány. Pest, Trattner és Károlyi, 1830. (r.sz. 2341)

8, 10. s. Az életnek belső mivoltos föltételeiről az életerörül és az életmüvezetségrol szólván az élettudományban, azt mondottuk, hogy ezen utolsónak mivolta valamely még écíig föl nem fedezett finom vegyítésben és idomban áll, melyben a belső életerő el lévén rejtve, belőle időnkint az ösztönök ráhatása által külső erb fejlekedik ki, csak ugyan e;iek következésében, mivel az egésségnek mint alárendelt fogatnak (ideasubordinata) az élettel a legszorosabb üszvekötelésben kell állani, ugyan az egésségrül azt állítjuk, hogy ennek jelenlétében, még szorosabb korlátok közé ejtetik azon a legszorosabban vett saját parány - életmű" vezetség (organisatio elementáris, seu inminimo). Mivel a betegség nem az életnek, hanem az egésségnek vagyon ellenébe téve, és mivel az egesség és betegség inint az életnek alyazott fogaljai emennek körét bevégzik; következik egy részről, hogy az (.let fogatjánál azon parányéletmüvezelséget tágabb , az [egésségnél ét betegségnél pedig szorosabb értelemben kellessék venni; következik más részről, hogy a betegség az egésségnek ellenébe lévén téve, a betegség alatt azon parányéletmüvezetségnek szinte ellenkezőnek kell leríni, mint az egésség alatt. — A betegség tehát szerintünk nem más, mint az egésség alatt lévő (1. éptan 7-5) finom é 1 e tinüvezets égnek ellenkező elrendelése. — Valamint pedig az egyenes hossz mellett több sött számtalan vonalak húzatalhatnak; aképp a betegség alatti finom életinüvezetség az egésségestől számlálhatatlanúl eltérhet. 11. g. A betegséget tovább meghatározni, és annak természetébe mélyebben hatni nem birunk; sött őszintén még