Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)
SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. v 81 lyan is mint a szalonnáé, mellynek külsejével megegyez', és két különböző anyagból van összetéve. — Egyik kemény és rostos, másik puhább, rá nézve életműtelen. A rostos rész minden meghatározott rend nélkül, különféle választó falakat és üregeket képez, mellyekben a puhább tömeg, melly rendszerint barnás, néha kékes, zöldes, fehéres vagy vereses sz/nű, megkeményedett fehérnyeként foglaltatik. — A rostos rész néha porczogó keménységű. — Azonban, általában véve ezen két állomány viszonya nagyon különböző. — Gyakran a rostos állomány mintegy a magot képezi, mellyből a választó falak minden irányban erednek, és a kettévágott tömegnek sugáridomot kölcsönöznek. — Néha a daganat egyenletes kemény tömegből áll, mellyben semmi bizonyos szövetet nem födözhetni fel. Ollykor-ollykor a kőkemben zsacskós daganatok képződnek, mellyekben különféle színű folyadék tartózkodik. — A fekélyedés ezen daganatban rendkívül erős, szúró, metsző, égető fájdalommal áll be, és vagy kívülről befelé, vagy belülről kifelé halad, s aztán meg rendkivül csipős, büdös ev elválasztódásával van összekötve. — Némellykor véres, kemény tapló csucsorodik ki a fekély felületéből. De ez nem mindig történik, és a betegség tovább haladásával ezen tapló, ugy szinte környékrészei szövetök különbsége nélkül elpusztulnak, miután előbb kőkemes állapotba mentek által. A rák, főleg az előrehaladott életkor tulajdona, és leginkább olly életszakban származik, hol bírálati jelenségek szoknak mutatkozni, mikor t. i. a nemzőtehetség elenyészik. — Egyébiránt eredetileg minden kőkemből, vagy minden fekélyből kifejlődhetik, ha fenéklapja kőkemes állapotba általmegy. — A velőtapló és rák közötti hasonlatosság csupán kővetkező körülményekre vonatkozhatik: mind a két betegségben, ha a fekélyedés beállott, híg és roszszagú ev választódik el; a ráknál gyakran taplós kinövések támadnak ; mind a kettő hasonló mértékben pusztító, mindenféle irányban elterjed, gyakran vérzéssel van összekötve, sokszor ugyanazon egy személynél ugyanazon időben több életműben mutatkozik, és csak ritkán engedi meg a gyógyítást. — BRESCHET, (az i. h.), ki mint több franczia iró, rákfekély — carcinom — név alatt a kőkemtöl és ráktól különböző elfajulást érti, annak négy nemét különbözteti meg: 1) carcinome encephaloide ou cerebriforme; 2) carcinome melane; 3) carcinome fongoide ; 4) carcinome haematode. — Ha összehasonlítja az ember a Jeirást az eredményekkel , mellyeket a velőtapló vizsgálatáról annak különböző szakaiban előadtunk, lehetetlen, hogy a carcinom ezen nemeit egyedül a velőtapló különböző kifejlődési foka által származottaknak tartsa. Ide nern gondolván, hogy a bevett nyelvszokás ellenére van, a carcinommal más betegségi állapotot jelölni, mint a kőkemnek fekélyedés általi átmenetelét nyílt rákba. — MECKEL (az i. h. 297. lap.) az ABERNETHYtől féhozott gumós CHELIUS SEBÉSZSÉGE. IV. K. 6