Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

ELVESZTÉSE. 197 takarójából képeztetik. — A 15. század közepe táján azon művészetet, melly szerint az elvesztett orrot kipótolják, Siciliában Branca nevű család kezében találjuk, mellytől Calabriába a Bojanis-családra ment által, de a 16-ik század vége felé itt egészen elveszett. — Ugyanezen időben Tagliacozzi Gáspár ismét fölélesztette és nagy bírt vívott ki az említett művészetnek. — Kétes dolog, vájjon e műtétei Indiából ment-e át Olaszországba, vagy pedig magában Olaszországban vette eredetét. Az olasz vagyis tagliacozziféle módszernek bélyegző sajátsága abban áll, hogy a pótléklebeny a kar köztakarójából képeztetik, melly csak előleges kezelés után egyesíttetik azon taggal, hová átültetik. — Tagliacozzi halálával ezen műtétei is darab ideig feledésben volt, mivel igen sokan kivihetetlennek tartották sőt mesének gúnyolták azt, és sokan nem is akartak arra többé gondolni. — Indiában folyvást gyakorolták e műtéteit: Angolországban 1814-ke Láján Carpue vitte végbe ismét. — Németországban Gräfe gyakorolta az olasz módszert, később pedig az indiait szinte. — O némi tekintetben mind a két módszert lényegesen javította elannyira, hogy az ő tervét igen czélszerű módosítványnak tarthatni. — Sajátságos bánásmódja, mit ő német módszernek nevez, lényegesen különbözik a Tagliacozziétói azáltal, hogy a kar köztakarójából képezett lebeny, a nélkül hogy a belső felületén történő tökéletes bebőrödzést megvárná, a csonka orrhoz ragasztatik. — 2277. S. Az indus módszerre nézve, mellyet Carpue nem eléggé pontosan és megfontolva adott elő, Gräfe főleg a kimérést tekintve határozottabb szabályokat állított föl. Műtétei előtt hat vagy nyolcz nappal a homlok köztakaróját reggel, délben és estve léles illatos szerekkel gyöngén dörzsölni kell, de sohasem olly mértékben, hogy feszülés, fájdalom és gyuladás álljon elő. — Ezek után viaszból vagy finom agyagból lehetőleg pontos, szép, az egyén ábrázatjáhoZ aránylag illő mintát kell készíteni, mit az ember annak rende s módja szerint a csonka orrhoz illeszt, és jól hozzá nyomván azt, egy finom, színes s nem könnyen olvadó festékbe mártott ecsettel megjelöli az alapot, mellyen a képzendő orr állni fog, egy pontosan húzott vonal által. — Ez meglevén, az orr mindkét oldalán a hosszúsági metszést, és a keresztmetszést jegyzi meg a válaszfal idomíthatása végett. A hosszúsági metszést a csonka orr felső részénél kezdi az ember, épen ott, hol a bőrlebeny megívelése után az oldali megerősítés kezdődhetik. A két hosszúsági metszetnek felül nem szabad össze-