Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK 13! déstöl való megismertető jelt, előre nem határozhatni meg; ezen átmenetel maga épen nem is kikerűlhetlen, és nem ritkán csak azon történetes befolyástól függ, minek a daganat kitéve van. — A kokéra általában nem könnyen jut olly nagyságra, mint más daganatok, ezek nehezen lesznek olly súlyosak, és nem bírnak hajlandósággal a közelfekvő részeket ezen kóros elváltozásba vonni. — A daganatnak kiirtás után való megvizsgálása által biztosan meghatározhatni annak természetét, épen úgy akkor is, ha a kiirtás után hasonló daganat ujra termodik; melly körülmény ugyan akkor csupán a jóslatra nézve bír nagy fontossággal. — A rákfekélynek magának sincsenek olly bizonyos és bélyegző ismertető jelei, hogy némellykor igen elhanyagolt bujakóros vagy görvélyes fekélyekkel föl nem lehetne cserélni, a mennyiben ezek gyakran, a nélkül hogy rákneműek volnának, azon jelenségeket tüntetik előnkbe, mit a rákfekély. — Itt azon haszon vagy kár szolgálhat az orvosnak sinórmértékül , melly a bujakór vagy görvélyelleni gyógymód után mutatkozik, ugy szinte azon körülmény, hogy rákfekélyeknél a fájdalom csupán lágyító meg enyhítő szerek alkalmazása által kisebbül, minden izgató szer használata után pedig nagyobbul. — SCARPA (az i. h.) , — ki a görvélyes vagy golyvás daganatot nagyobb kiterjedésben veszi, mint mások szokták, és olly esetekre is alkalmazza, mellyeknek nyilván a velőlaplóhoz kell számíttatniok , — a görvélyes daganat meg a kőkem közt, következő megismertető jeleket ad elő: a görvély ritkán tamadja meg a külső összecsomókázott, banem rendszerint a nyirkmirígyeket, és jobbára ugyanazon időben többeket, a test különböző részein ; görvélyes külemény van jelen. — A görvélyes daganat keménysége szabályszerű, sima, és különbözik a kőkem sajátságos keménységétől. — A görvélyes daganat kezdettől fogva alkalmatlan , tompa s nyomasztó fájdalmat okoz. — A kőkem csupán az aggkorban levő, szikár rostú s véres-epés me'rsékményű embereket lepi meg; ba az illyeneknél nedvkórról támad bennünk gyanú, az nem a görvély rovására történhetik; a kőkem magában támad, mindenféle irányban alig észrevehetőleg nő ; érzéketlen , és a régi kőkem felülete többnyire csomókkal van ellátva s a bőrreí több helyen összenőve. Ha szúró fájdalom támad a kőkemben, akkor SCARPA szerint többé nem növekedik, hanem magában összehúzódik olly keménységgel, mellyről mondhatná az ember, hogy összefonnyadrii készül. — Valamelly golyvás mirigy beföcskendésénél a folyadék eleinte szabadon keresztülmegy, majd hirtelen kiömlik, mivel az edények szétszakadnak. — Átmetszetvén az illyen mirigy, tömött edénynyel gazdag állományt tűntet előnkbe, fehérnyenemű folyadékkal bevonva, melly néha, de igen-igen ritkán, zsíros, szemcsés vagy savónemű anyaggal kevert. — A! golyvás" mirigy bele meg külső héja közt az ember mindig bizonyos hegedékeny nyirk nyomait találja, mi az összenövést elősegíti; de gyakran legbelsejében is. — A kőkemnél a beföcskendés csak a fő ütértörzsökbe hat. — Áztatás (maceratio) alkalmával a kőkem gyurmája a lágyított porcz sajátságos keménységét tartja meg; a golyvás mirigy gyiumája bizonyos lágy, szivacsos rostnemű anyaggá oszlik föl. — 9^