Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

66 AZ ŐSZ VE FÜGGÉSNEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI. nethy közelebbiül iparkodott fölvilágosítani. Ő t. i. a' saját bu­jasenyvtől megkülönböztette az álbuj asenyvet , melly következé­seire és fogonataira nézve a' saját bujasenyvhöz egészen basonló lenne, de nem a' bujasenyves méreg által okoztatnék. A' tünemé­nyek mind a' két betegségben egymáshoz olly igen hasonlók len­nének , hogy a' legszorosabb vizsgálás sem találhatna köztök kü­lönbséget; Abernethy csak azon egy bizonyos jegyet adja föl, hogy a' tulajdon bujasenyves fekélyek higany nélkül mind inkább rosszabbodnának, az álbujasenyves fekélyek pedig a' természet ere­jének és más szereknek engednek. Ezen álbujasenyves bántalmakon kívül , mellyek tulajdon ragályokkal történt fertezésnek , nem pedig az egyediílös izgatásnak következései, ollyakot külön­böztet még meg , mellyek minden ragály nélkül, merö bete­ges izgékonyságbul, az emésztés hibáiból, senyvekböl 'stb. szármoz­nak , és kinézéseikre nézve a' bujasenyvesekhöz szinte hasonlók volnának. — Ezen állításokat Carmichael az újabb időkben az által iparkodott elegyengetni, hogy a' tenyészrészek különböző helybeli bántalmait, és az ezekre következő közkórjeleket szoro­sabban megkülönözte, és azokat nem egy (a' bujasenyves) hanem három különböző mérgektől eredtette, mind ezen bántalmakot a' bujasenyves betegség neve alatt értette , és ezeket bujasenyvesekre (syphilitische) és bujasenyvképűkre (syphiloidische) osztotta. — A' tulajdon bujasenyves fekély (Rák, Schanker), a' íxtymán ke­rek , homorú idoma, határzott kemény széle, és feneke gennyel telt volta által, és hogy nem sarjadzik, bélyegli magát. Az ál­bujasenyves fekélyek szerinte több félék: — vagy 1.) fölületes fölcserepedzés, keménység nélkül, de emelkedett széllel , sarjadzás nélkül, majd fehéres, majd vöröses - barna fölülettel; 2.) ke­ménység és emelkedett szélek nélkül járó fekélyek. 3.) a' makk­nak és fitymának kicserepedzései genyféle elválasztással, és több­nyire fitymaszorral, és takárral. 4.) mérges takár (gonorrh. virul:) — vagy 1.) harapódzó fekélyek (phagadaenische Geschwüre) sar­jadzás és keménység nélkül sebesen rontók, terjedők, és a' hi­gany alkalmozására roszabbodók 2.) fenés fekélyek, mellyek hir­telen öregbedő fekete folttal kezdődnek, és a' higany használásá­ra szinte roszabbodnak. Ezen különböző ragályok által okozott, és a' nemi részeken fekélyekkel kezdódö bántalmakon kivül Carmi­chael es Abernethy még ollyakot is vesznek föl, mellyek mint bizonyos beteges alkotmánynak következései fekélyek nélkül támodnak a' tenyészrészeken. Bár milly éleselmüek legyenek is ezen megkíilönözések, a' tapasztalás által még sem bizonyodtak be. A' <5-ban említett mozzanatokon kivül, mellyek a' bujasenyv módosításait okozzák, a' különböző bujasenyves ragályok megengedésének ellenére, még különösen azon környiilményt is meg kell emlitnünk, hogy ugyan azon személytül gyakorta kiilönbözőleg ferteztetnek meg a' buja bűnösek. — Ezen fölosztásoknak főoka azonban , hogy t. i. a' bu­jasenyves bántalmak csak higannyal , az álbujasenyvesek pedig e' nélkül is meggyógyitathatnak, mainap minden hitelét elveszté , mert bebizonyult az , hogy minden bujasenyves fekély megorvosol­tathatik higany nélkül. Ha tehát megengedjük is, hogy a' nemi vegyülésnek követ­kezésében a' tenyészrészeken olly bántalmak támodnak , mellyek-

Next

/
Thumbnails
Contents