Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

110 AZ ŐSZ VE FÜGGÉSNEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI. közönséges széken ülő betege eleibe állván, a' kulcsot markolatánál fogva jobb kezibe veszi, ha a' fog a' bal állban van, az ellenkező esetben pedig bal kezébe fogja, ennek mutatóját a' kulcs markolatján nyújtván végig, a' horognak begyét ezt vezérlő szabad keze mutatójának segedelmével a' fog belső oldalára olly mélyen veti, mint csak lehet, az eszközt a' mondott ujjal aztán is odatartván, hogy el ne csusszanjon. Erre a' markolatot félkörben fordítja, még pedig az alsó úllbeli fognál le —, a' folsőbelinél pedjg fölfelé, melly tettre a' fog vagy tisztán kirántatik, vagy pedig még a' foghússal marad öszvekötetésben, midőn azt ujainkkal vagy a' fogóval választjuk meg. Ha a' fogat belső oldalának romlása miatt befelé akarjuk kihúzni , úg}

r a' horognak hegyét kifelé alkalmozzuk föl, és a' fordítást a' kulcs markolatával befelé tesszük. A' pelikánt akarván használni, a' műtevő, miután a' fog vastagságához képest a' horgot kiválasztotta volna, ezt a' beteg fogtúli gyámpont távulsága szerint elintézte, és az eszköz koszorúját lágy vászonnal betekergette volna, az alacsony széken ülő beteg háta mögé húzódik, és a' pelikánt a' jobb oldali fognál jobb, a' bal oldalinál pedig bal kezébe veszi, a' horognak hegyét mint csak lehet, olly mélyen vetvén a' fog belső lapjára , a' koszorút a' két szomszéd, a' beteg fogtul előre eső fogra támasztja , szabad kezének hüvelykét pedig ezeknek belső oldalához alkalmozza, a' közben míg ő ezen kezének egy ebb ujaival az állkapcsot kivül és alolrul fogja meg. A' pelikán markolata ezek után hátulról előre és oldalvást mozgattatik, midőn a' pelikán koszorúja nyomásának a' gyámponttul szolgáló fogak ellenébe kell hatni, és a' fogat kissé emelinteni. Ha a' pelikán fölpolczolására szolgáló mellék fogak hibáznak, úgy egy darab párát lehet a' gyámpontul szolgáló fogak helyére tenni. 836. S. A' kecskeláb alkalmozatánál, melly csak a' nem merően álló fogaknál tanácsoltatik , a' műtevő a' karosszéken ülő beteg eleibe áll, ha a'kihúzandó fog alsó; ha pedig ez felső, úgy az alacsonyan ülő beteg háta mögé veszi magát; körmeit (Klaue) ezen eszköznek a' fog gyókeréhöz alkalmozza, bal kezének mutatóját pedig ugyanazon fog belső lapjára teszi, ekkor az alsó fogaknál be, — és kifelé, a' fölsőknél pedig ellenkezőleg rántja a' fogat.