Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

II. SZAKASZ. KÜLÖNÖS FAJAI A' GYÚL ADÁSNAK. 79 lyaga a' megromlott sejtszövettel mint fehéres szürke mag nyomódik ki, mire a' keménység körös körül lohadni kezd. 105. S. A' kelis gyakorta minden Ösmert ok nélkül szármozik, még a' legegésségesebb embereknél is. Gyakran megjelenik a' forró betegségbül lábadóknál, és nem ritkán birálatos, ollykor az elmulasztott bőr tisztasága miatt , a' rendetlenül élő embereknél, az elnyomott bőrgözölgés után, valamint a' hószám folyása közben, és főkép tavaszkor szokott többnyire támadni. Romlott nedvü emberek, u. m. a" bujasenyvesek, görvélyesek, sülyösek, vagy a' higanyzabálók a'kelisnekgyakran alávettetnek. -— Ezen esetekben a' kelis nemritkán idülő, csekély fájdalommal jár, és csak halkkal men genyedésbe által. 106. S. A' gyógybánás a genyedés előmozdításában áll, erre nézve az igen fájdalmas keliseknél belendfüvel vegyitett , vagy tört mákfejekből álló borogatások, vagy a' gyuladás közepszerű lévén, hamuban sült hagymák, a' bürök - és amóna — az öszvetett ólomtapaszok, 's több effélék tesznek szolgálatot. A' kelis többnyire magátul fölfakad, vagy pedig gerellyel nyittatik föl; a' genymag a' lágyitó borogatmányok folytatott alkalmazása által magátul kiürül, mellyeket minden keménység eltiinteig szükség folytatni. Keménység maradván vissza, ez csak új gyuladás és genyedés által oszlik el, azért is ezeket mesterségesen is kell éleszteni. -— Ha a' kelis fájdalmas feszüléssel köttetnék öszve, ezt akkor azonnal el lehet távoztatni, és a' bajnak egész lefolyását megrövidíteni, az által, ha a' kelist egész hosszában bemetszük, és aztán lágyitó borogatásokat alkalmazunk. 107. s. z

7 Közönséges gyógybánás' a' kelisnél csak ritkán szükség ; ha talán gyomor tisztálanságokkal, vagy más csipősségekkel állana öszvekötetésben, akkor ezek ellen, a' helybeli különös szereken kivűl, közönségeseket is rendelünk. RITTER'S einseitige idee iiber die Enstehung der Blntschwären durch zurückgehaltene Thiershlacke und ihre Zertheilung durch frühzeitig angesetzte blutige Schröfköpfe ; im Journal von GRAEFE und v. WALTHER. Bd III, Heft. 1. 81. lap.