Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

II. SZAKASZ. KÜLÖNÖS FAJAI A' GYÚL ADÁSNAK. 67 dik úgy annyira, hogy az ujnyomatot megtartja. A' láz mind inkább öregbedik, a' daganat keményedik, a'vörös­ség szederjes szinü leszen, a' fénylő bőrön hólyagcsák emelkednek, a' sejtszövet megkeményedik, merevedik, a' hugy-, és széküriilések megváltoznak, 's fölakadnak; álomtalanság, és nagy lázadás van jelen.—Ezen állapot­ban a' baj meg államodni látszik, a' melegség, feszülés, és fájdalom nem változnak,a' hólyagcsák előbbeni állapotuk­ban maradnak. <— Ha ezen időszakban a' bőr, és sejtszövet be­metszetik , nagy mennyiségnyi fehéres nedvesség, és egy ke­vés geny folyik; egynehány napokkal később pedig kevés vé­kony nedvesség, és sok geny; még később végre bizonyos szalonnanemü gyurma, nyomás által pedig csak egy ké­vés geny;-— a' sejtszövet fenésen halt el (nekrotice). -— Midőn már ennyire haladt a' baj, akkor a bőr elpusztúl, a' hólyagcsák fölpattognak, belőlök bizonyos fehérszínű, eves nedv ömledez, fehéres, vagy feketés sebesen terje­dő helyek támadnak, a' sejtszövet egész darabokbanmál­ladoz le, a' bőr az alatta fekvő részektől egészen fölfosz­lik, az izmokat egymással öszvetartó sejtszövet elpusztúl, a' bőr megfenésedik, a' genyedés igen bő, és rosz , a'pusz­túlás terjed, és bő izzadás, hasmenések közt az életerő mind inkább fogy. -— Ha talán az erők ezen állapotból lá­badni kezdenek, a' harapódzó baj korlátlódik, úgy a'hús­szemölcsök sarjadása és a' fekélyhegedés, a' sejtszövet­nek nagy elpusztulása miatt, mindenkor csak igen lassan halad. Iía pedig a' lerakódott gyurmák merőfélék, akkor azok a' szenvedő rész állományába veszik magokat, azt földagasztják, és megkeményitik, és életbeli viszonyát a' kivúl, hogy egészen megölnék szűkebbé teszik. Ezen el­fajulás ollykor több hetek lefolyása alatt fejlődik ki, ha­sonlóan a'bőrnek rokonszenves vörösségével, és legy ké­véssé fájdalmas, a' mélységben messze-terjedő keménység­gel jelenik meg. Ezen betegség kimenetele (melly et K í u g e a' borékon, én pedig a'kézen és alkaron többször tapasztal­tam) vagy a' halkal múló vörösség, és keménységgel lassan haladó oszlódás, vagy az elfajúlt életmüvek elhalása, melly alatt a' rész tériméje öregbedik, az eddigi kemény­ség tésztássá válik, hullámzás támad, és a' fölebb emlitett pusztúlás, és elevedés köszönt be. Kluge bei ílust. az idéz. m. 525. és köv. 1. 79. S. A' kórjeles álorbdncz, a helyben támadt vagy külső ingerek által előhozott közönséges bőrgyuladástul ekkép különbözik: a'lobvörösség nem terjed el olly szembetűnő­leg, néhány kisebb helyeken homályosabb, itt ott pedig

Next

/
Thumbnails
Contents