Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

42 I. OSZTÁLY. GYULADÁS. A' bőrnek nem épen nehéz gynladása többnyire a' bor lehámlása mellett oszlódással végződik, de gyakran vizes daganat vet neki véget..— A' bőr jobban meg lévén gyuladva, a' fölbőr alá bizonyos nedv ömlik ki, melly által hólyagok, és genyedékek szármoznak. — Ha a' gyuladás , a' nélkül hogy nehéz volna , sok ideig tart, akkor a' fölbőr elromlik, és az ekent megmeztelenült érreczéből kiizzadó nedv varrá változik.>— Ha pedig a' gyuladás a' bőr alatt fekvő sejtszövetig terjed, akkor többnyire nagy, és genyedéssel végződik. A' sejtszövet gyuladása többnyire szembetűnő, határzatlan terjedelmű vörösséggel, kemény, érméczes daganattal, nagy feszüléssel, és bizonyos kopogó fájdalommal jár , csak ldsebb fokban lévén, oszlódik el, szokott kimenetele genyedés , de gyakran fenés pusztulás is. A mirigy el gyuladását nem igen nehéz, inkább tompa fájdalom, nem nagy hőség , látszatosan kemény 'a korlátolt, a' környékre is elterjedő daganat követi ^kimenetelei a' sejtszövet gyuladáséival egyek, csak hogy a' mirigylob gyakran idült természetet vesz magára, midőn is könnyen keményedéssel végződik. A takonyhártyák gyuladásánál a' takonyelválasztás kezdetkor elnyomatik, a' közben még öregbedett hévség, és érzékénység, nyomó fájdalom, és nagy vörösség jelentik magokat. Az elválasztás nem sokára elkezdődik, melly által vékony, eléggé csípős nedv választatván el, ez később ragadósabb, tejfel nemű, és enyhe tulajdonságú lesz. Egy életmüves rész sem kap olly könnyen beteges hajlandóságot a' gyuladásra mint a' takonyhártyák; mellyek ha idült gyuladásoknak vettetnek alá, akkor szivacsos sejtszövetök föllazul, megdagad , és neki vastagodik , táplálódások ollykor ügy elváltozik, hogy belölök új képeletek, pöfedékes kinövések támadnak. A' gyuladás nagyobb lévén, vagy a' takonvszivár sokáig tartván, gyakran az alatt fekvő részek fekélyedés által rpmlanak el. A' gyuladt takonyhártyák csak ritkán nőnek öszve. A savós hártyák gyuladni igen hajlandók , gyuladások igen fájdalmas, sebesen fejlődik, hamar terjed, és oszlódásba , öszvenövésbe, átizzadásba, és fenébe gyakran , fekélyedésbe pedig csak ritkán men által. A' savós hártyák sokszor megvastagodnak, még pedig a' külső fölületökön fekvő sejtszövet, vagy némelly képlődékeny hártyák által, vagy pedig tulajdon állományokban is. A' savós hártyák idült gyuladása leggyakrabban vízkóros bántalom képe alatt szokott föllépni. A' rostos képeletek gyuladásánál a' fájdalom gyakorta igen nagy, máskor változó, mélyen ülő, nem annyira