Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

18 6 II. OSZTÁLY. SEBEK. Ziegler (Salzb. medic. chirurg. Zeitung. I82I. Bd. III. 190. 1.) a' dühösségnek támadását a' természetes táplálmánynak a' húsnak és vérnek hijányában képzeli, azért is ezen betegséget vérszomjnak vagy húsvágynak akarja neveztetni. 319. S. A' kutyáknál a' dühósség következőleg nyilatkozik: az eb kedvét vesztve szomorúvá leszen, csendesen futkároz, a' falás és ivás iránt imámossá válik, gyakorta ezen időszakaszban útközben fekvő darab papírt 's efféléket fölkapogat, és különbféle tárgyaltat nyalogat, a' víztől iszonyodni kezd, és más ebek futnak előle. Kinézete mind inkább elváltozik, farka lábai közé kunkorodik , szőrei a' hátán berzenkednek, szemei meggyuladnak, megcsipásodnak, mindent, a' mi csak eleibe akad, megkapni vágyakodik, még a' maga ura fele is kapkod. Járásában tántorog, nyála szája szélein folyik, más kutyák a' nyála által bepiszkolt tárgyaktól futnak , gyakrabban öszverogyik, vizet látván rángani kezd, 's végre rángások közt döglik meg. 320. g. A' nyál y o\\i er szerint, ki a' nyálmirígyeket változatlanúl találta, nem más mint a' légcsővek meggyuladt hártyjájának elválasztott taknya) tulajdonkép kalauzza, korcsolyá ja a' dühméregnek. Ezen méreg helytálló természetű, különbféle anyagokhoz ragadhat, és káros foganatát sok ideig megtarthatja, foganata fejlődtetésére nem szükség épen valamelly nyilt sebbel érekezni, mert a' vékony hámmal fedett részek által is fölvétethetik ezen méreg, ha bár az meg nem sértetett is. — A' dühös állatnak nem minden harapása okoz ádázságot, talán különös ösztönfogékonyság szükség hozzá; de az is megtörténhetik, hogy a' ruha fedte részekre ejtett sebeknél a' méreg a' ruhán maradván, a' seb meg nem mérgesítetik. 321. S. Az ádázság kitörésének ideje a' harapás után igen különbözik, mint a' harapottnak alkotmánya, a' sebnek helye, az esztendő része, és mint a' betegnek különbféle testi és lelki befolyásai változnak. Gyakorta 7. 14. többnyire 20 — 40 napok, máskor több hónapok, sött több idő is eltelik a' harapás és kórkitörés közt. Ollykor a' veszettség kiütésekor a' seb még tár, többnyire mégis már behegedt, mert ezen seb minden baj nélkül csak hamar begyógyul.