Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

I. SZAKASZ. SEBEK ÁTALÁNOSAN. 479 322. S. A' seb még tár lévén, a' dühösségnek kitörése az által köszönt be, hogy a' seb színe elváltozik, belőle bizonyos vékony geny szivárog, mik mellett a' seb viszket , sajog, melly érzelmekből az egész tag részesül. A' seb be lévén hegedve, benne viszkető fájdalmas érzés jelenik meg, melly a" sértett résztől az egész tagon egész a' tarkóig, és a' test egész oldalán elterjed. A' sebhely földagad, meggyulad, fólfakad , és eves roszszagá nedv ürül ki belőle. A' szivó erek és a' közel fekvő mirigyek egy kévéssé fölpöffednek, a' fájdalmak az idegek lefolyása szerint terjedeznek. A' részek gyakorta mint egy megszélhüdnek, és könnyen apró rángások támadnak benők. Ollykor azonban a' sértett részben semmi változást nem lehetett észrevenni. 323. S. Ezen tüneményekkel egyetemben fáradság, tetemsúly, szélhűdés, kábultság, arczelkomorodás, fényiszony, szomorúság, és nagy érzékenység támadnak. Az álom nyugtalan, ijedelmes fölocsodásokkal és félelmes álmokkal félben szakadoz, az arcz elfajúl, meghaloványodik , a' szemek bádiadtak, kónybe borultak, gyakorta dermedtek, vörösek; a' nyál a' szájürben meggyülekszik, az érverés kicsiny, rendetlen, a'sohájtással gyakorta felbenszakadt lehelés szorult; a' szózat mély, üres, akadozó, reszkető, undorodás, imelygés, zóld epének valóságos okádása jelennek meg; a' szivgödör fáj, a' szék fölakad, a' vizeilet halovány. Minekutána ezen tünemények több vagy kevesebb ideig tartottak, belső égető hő, epesztő szomj, és a' garat szárazsága mellett mieden italtól való irtózás jelenik meg, úgy annyira^-hogy minden valamelly nedv fölvételére tett törgkedés, később magának az italnak , fénylő testeknek tekintete, a' léghuzam 'stb. a' garatnak legerősebb öszvehurkolását, és rángásokat okoz. A' görcsök leginkább a' nyak izmait lepik meg, gyakorta közönséges dermenet (tetanus) szármozik. Ollykor a' betegek a' nedvet nem látva lenyelhetik. Máskor kimondhatatlan harapó vágy tapasztaltatik. Valóságos dühösségek törnek ki a' betegen, midőn aztán velők jó szóval bánni nem lehet, és rendkívül ordítoznak, dühöngnek. Ollykor azonban a' beteg egész halála órájáig csöndes, 's eszén van. Száj okból SZÍVÓS nyál folyik, vagy pedig köpetik , midőn is tajtékzik a' beteg szája. — Ezek mellett a beteg merő eledeleket nyelhet, gyakorta epés hányás jelenik meg, a' férjfiakot állandó monymerevedés mel-