Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

II. OSZTÁLY. SEBEK. lazúl az iitérrel öszve. — Az ütér metszetéből hegedékeny nyirk izzad ki, melly a' külső és belső hegedmény közé vévén magát, tulajdonkép az ütér nyilamát erősen bezárja. Az ütér vége egyszersmind a' környékező részekkel hegedékeny nyirk által egyesül, és ez által a' vér rohanása ellen védelmeztetik. — Az ütér sebzett végétül fogva egész a' legközelebb mellékágig lassanként szálagos szilákká válik, mellynek nyilama egészen elenyészett , a' meghegedett vér fölszivatik; a' közel fekvő sejtszövetbe öntődött nyirk is fölszivatván, lassanként a' részek ismét megnyerik előbbbeni sejtes tulajdonságukat. Ugyan ezen változások történnek a' szivtől tavúleső ütérvégekben J. F. D. JONES , Abhandlung über den Process , den die Natur einschlägt, Blutungen aus zerschnittenen und angestochenen Arterien zu stillen, und über den Nutzen der Unterbindung:, mit Schlussbemerkungen über Nachblutung. Aus einer Beihe von Versuchen abgeleitet und mit 11 Kupfertafeln versehen. Aus dem Engl. übersetzt und mif Anmerkungen von G. SPANGENEERG. Hanover 1813. 8. TH. EBEL , de natura medicatrice sicubi arteriae vulneratae et liga— tae fuerint. Giessae 1826. 4. Ez tehát a' több 's szoros vizsgálatokon épült valóságos előadása azon folyamatoknak , mellyek szerint a' természet ön erejénél fogva, a' vérfolyást megállítja. Az eddigleni irók figyelmöket az emlitett folyamatok köziil csak egyikre vagy másikra vetették eddigelé. — Úgy Petit 1) azt hitte, hogy az íitérseben részint kiviil részint belől a' hegedő vérből mintegy vérrög készül, melly az ütér belső föliiletével, a' seb'széleivel, és az üteret környelő részekkel kötődik öszve. —

Morand 2.) megengedte ugyan, hogy a' vérhegedmény a' vérzés megállításánál valamelly szerepet játszik, az üterek körképü öszvezsugorodásárul mégis', melly által ezeknek nyilama szükal, úgy az üterek viszahúzódásárul , és ugyan ezek' hoszszú rostjainak innét következő megvastagodásárul sokkal többet tartott a' vérzés megállításában. — Ezen véleményen valának Scharp, Gooch,Kirkland, és mások. — P o u t e a u 3.) a' vérrög és az edény viszahu lódásának hatalmát tagadta , és azt állította , hogy a' sértett ütér sejtes hártyájanak , és egyebb környékének földagadása a' rohanó vérnek a' legnagyobb gátot vesse. — Ugyan ezt hiszi J. Bell 4.) is. 1) Me'moires de l'Académie r. des Sciences. An. 1731—1735. 2) Ugyan ott. An. 1756. lap. 58. 5) Mélanges de Chirurgie. Lyon 1760. lap. 299. 4) Principles of Surgery. Vol. I. lap. 179. 243. S. Az üterek részintes sérelmébül áradó vérzések, főkép a' haránt sebeknél a' természet által ritkán állítatnak meg. Az üterek egész elszakadásai csali ritkán járnak ne-